Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)

cA tini ni beszéd 1877. fajt. 24.

Kossuth Lajos 1849 augusztus 20-án azzal a tudattal hagyta el Orsovánál az országot, hogy reá ezentúl is »a rendületlen hazafis ág tevékenységének szent kötelessége vár. Élő tiltakozást kell képeznie a magyar haza állami életének eltiprása ellen Isten és világ előtt. Szólania kell a némaságra kárhoztatott, cselekednie a bilincsbevert nemzet helyett, a bilincsre vert nemzet javára.« '

Ballagi Aladár tanítása szerint, hogy a nemzet a zsarnoki Bachkorszak elnyomtatását csüggedés nélkül tudta végig szenvedni — neki köszönhetjük. Mint a nemzet elévülhetetlen igazságának lánglelkű szószólója bejárta a 'világot s (még »a háztetőkről« is hirdette, hogy vagyunk és leszünk.

1877-ben a keleti kérdés megjelenése idején fokozott reménységgel fordultak felé. Azt hitték, hogy az ő hazatérésével sikeresebben küzdhetnek Ausztriának a balkáni népek ellen irányuló nagyhatabni politikája ellen. A magyar nemzet legjobbjainak felfogását akkor legerőteljesebben Cegléd fejezte ki azáltal, hogy Kossuth Lajost kívánta élére állítani annak a küzdelemnek, melyet a politikai józanság diktált. Országgyűlési képviselővé választották s Ceglédről Száztagú Küldöttség indult el a Turin mellett fekvő Collegnoba, hogy ezáltal is kifejezzék azt a tiszteletet és ragaszkodást, melyet a nemzet Kossuth Lajos iránt érzett és azt a reménységet, amelyet az Ö politikájának érvényesítésétől várt.

A küldöttséget Bartha Ferenc polgármester vezette. Kossuthnál 1877 január 24-én tisztelegtek. A küldöttség szónoka Dohos János ref. lelkész volt. Lázasan érkezett meg Turinba, de Kossuth megjelenésére erőt vett érzésein, felállt s mielőtt beszédébe fogott azt mondotta: »Kossuth előtt semmi sem lehetetlen. Veled szemben felemelkedik a lélek és legyőzi a test gyengeségét.«

Történelmi értékű beszéde így hangzott:

»Egy alföldi földmívelő magyar város még romlatlan népének küldöttjei állanak előtted, édes hazánk szeretett nagy fia. Nagymessze hagytuk édes hazánkat, népek, országok, hegyek, völgyek választanak el tőle és mégis úgy érezzük magunkat nálad, hozzád közel, mintha mindnyájan otthon volnánk, mert mi ott szeretnők látni hazánkat, ahol Te vagy- és Tégedet ott, hol van hazánk.

Csodálatos édes csalódás; arcodnak ránk sugárzó vonásaiban, szemeid tükrében, hajad ősz szálaiban nemzetünk képe néz reánk, mintha otthon -volnánk. Te az apa, mi szerető gyermekeid. Hagyd nekünk ezt az édes csalódást, hadd örüljünk neki gyermekesen. Agyad a világ nagyszerű eseményeinek hagy leltára, egy egész világ fordul meg abban. Te sokat tudsz, sokat gondolsz tőlünk távol, mit mi egyszerű emberek nem tudunk, nem gondolhatunk.

Kebled érzelmeit, indulatait ki tudná megmérni? Annak szikráit tisztelettel kísérte földünk túlsó fele, lángján a hideg Albion is melegedett. Kebled mély fájdalma szent, mérhetetlen, azt megmérni csak

8 —