Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
nak, azért fognak tudni magyarul. Aztán én eddig is jól olvasok, több dolgot magyarul tanultam, jól feleltem. Óh, ne... — Az nem ér semmit, tanulsz és nem érted; beszélni mégsem tudsz — replikázott atyám szokott határozottságával. Anyám megcsókolt. — Esztendő, — úgymond, — nem a világ. Aztán mit mondtál?' Nem akarsz magyar fiú lenni? Hát nem magyarnak születtél-e? Aki Magyarországon születik, az magyar s azért magyarul tudnia kell. — De mama sem tud, nem is szőrül reá, aztán papa sem tud, azért mégis magyar. — Eléggé sajnáljuk, — folytatá anyám, — mert látod, én ugyan Becsben születtem, de tízéves koromban jöttem Magyarországba s így ugyan magyar vagyok, de atyám házánál sem Pozsonyban, sem Budán, magyar szót nem hallottam; a papa pedig tudod, Lőcsén, Kassán, Pesten járt iskolába, József császár alatt pedig nem tanultak az iskolában magyarul; aztán mikor hivatalnok lett, itt németül megy minden, a magyar urak is közönségesen németül beszélnek: nem volt módja benne. De azért a papa is sajnálja. Más világ lesz ezentúl — szólt közbe qtyám; az ország akarni kezd, hogy mindenki tudjon. Te ezt nem érted, majd egykor érteni fogod. Becsületed sem lesz, ha nem tudsz. Aztán nem léssz te kereskedő,, vagy mester ember, aki el lehet a magyar nyelv nélkül, Te hivatalnok lész. — Papa is hivatalnok — felelém, — és... Anyám kebléhez vonta fejemet. — Ne sírj és ne okoskodjál, egykor meg fogod anyádnak köszönni— És mit mondtál? Nem akarsz magyar fiú lenni? Tudod-e, hogy milyent nemes nemzet a magyar? Aztán én is magyar nemes asszony vagyok és szégyen volna rám nézve, ha a fiam német fiú maradna. Tehát feküdjél le; látod, hogy amit atyád akar, annak meg kell lennie. Jó éjt— szakát. Hát hisz én nem is mondom, hogy német fiú akarok maradni; iskolatársaim is mindig svábnak csúfolnak. — No, jó éjtszakát! Másnap, október 31-én sírva búcsúztam ugyan anyámtól, de egész, készséggel, bizonyos ünnepélyes hangulatban ültem be a kocsiba, melyben atyám maga vitt a kíváncsian várt új világba. * A némi félelemmel megkezdett iskolaév elég vidáman és mindenekfelett hasznosan folyt le. Lakásom Bischof József-nél volt, a ceglédi »fő nemzeti iskola« igazgatójánál, ki a nem tudom, harmadik, vagy negyedik osztálynak, de melyet »első deák«-nak hittak, tanára is volt. A két szobás, igen tisztességes szállásban, (melyet az ötvenes években egyszer kegyeletes érzések közt meglátogattam), elég kényelmesen éreztem magamat, noha az úron és az asszonyon kívül, kiket papának és mamának kellett hívnom, kiknek atyám komoly parancsa. 4
