Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
lommal. Hát hogy is ne. Hiszen 28 éves fiatal ember volt. Alig melegedett meg a városban, rögtön lapra gondolt, újságkiadásra, ami vidéki nyomdásznak fő ambíciója és jövedelme is. A tekintete e sorok írójára tévedt. Én abban az időben afféle .vicinális népszínműveket termeltem, melyeket vagy a Népkörben vagy a Moskovitz régi vendéglője^ udvarán játszottak el a kétségbeesett színészek. Nekem lapszerkesztésről fogalmam sem volt. Féltem, húzódoztam tőle, de minden embernek van egy láthatatlan inasa: az ördög, aki mindig ott jár a' sarkában, ennek a noszogatására elkezdett bennem ágaskodni az ambíció. Ezen felül Mokos Károly biztosított arról, hogy kézirat lesz bőven, csak fogjunk hozzá s ki tudja, hogy micsoda'dicsőségben füröszt bennünket a jövő, a város, meg a nyomdász. Kétségtelen, hogy Mokosnak is megvolt az a bizonyos láthatatlan inasa. A tárgyalásokat a nyomdász lakásán tartottuk, mely a kálvinista templommal szemközt volt. Itt fogyasztottuk a parmezán sajtot, ami nagyon száraz, annál fogva sok ital kell hozzá. Ezt ugyan az olaszok a húslevesbe szokták reszelni és úgy eszik, de ha mi vörösbort ittunk (rá, hát az ellen sem lehetett kifogása annak a sajtnak. Mert Lesska olaszba ojtott német volt, az anyja olasz asszony, ő Voralbergben született. Azonban az első tárgyaláson összekülönböztünk Mokos Károllyal, aki pedig nagytudományú ember volt. Ö ugyanis az újság címét csak egyszerű C-vel »Cegléd«-nek akarta megalkotni, mert az — szerinte — úgy helyes, kerülni kell a fölösleges betűszaporítást, én pedig a »Czegléd« mellett harcoltam. Az a szegény Lesska majd ríva fakadt, hogy ez a két tudományos (?) ember ilyen csekélység miatt elejti az egész ügyet. Végre azzal szakadt meg a vita, hogy amint a város pecsétjén vagyon, úgy legyen az újság fején is. És így lett »Czegléd«., Hanem könnyű egy újságot kigondolni, de neihéz teleírni. Sokszor igazán csak ketten, Mokos Károllyal cselekedtük meg ezt a munkát. Pedig tömérdek betű kell négy columna megtöltéséhez, mert az első időkben hirdetés alig volt. Losonczy László az egyik főmunkatárs azt követelte, hogy minden számban négyet-ötöt közöljünk az ő költeményeiből, volt bőven. Hiába kapacitáltuk, hogy »hiszen uram bátyám az lehetetlen, mert én is írok verset, sőt Vér László is ír verset, — az Isten bocsássa meg neki«. Ezen felül bizónyos Farkas László is írt verset, melyet hátul, a hirdetések helyén közöltünk. Minden beszéd hiába volt, az »uram bátyámnak«, ő saját versével akarta elárasztani a lapot és a közönséget. Egyszer elhozott egy 300 lapra terjedő, szép kerek betűkkel leírt versgyűjteményt. Mindketten gyanakodva fogadtuk. Mindössze négy szám megjelenése után elhalt a buzgó és tevékeny kiadó, Lesska Nándor 1879. január 19-én. Január végétől április elejéig nem volt újság, de április 13-án ismét folytatta a lap működését e sorok írójának a szerkesztése alatt. A nyomdász volt Piringer János. Most már nem kellett 200 példány nyomásánál a kézi sajtót négyszázszőr lekoppantani, mint azelőtt, mert Piringemek nagy kerekes gépje vala, melyből csak úgy dűlt a lappéldány, mint a gyerek az iskolából. Ellenben néni volt neki se parmezán sajtja, se vörös bora. — 24 —
