Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
„cAz én. euiloqámijom Szikszay István és neje Könczöl Lujza szépirodalmi műveiket egybegyűjtve »Egy fészekből« címen tették közzé. A Cegléden élő házaspár sok kedves ceglédi emléket örökített meg. Művük címlapját Rélhy Lajos jeles tollrajza díszítette. Szikszay István: »Az én csalogányom hattyúdala« című novellájában következőképpen örökítette meg Dézsyné, Dobos Erzsébet emlékét: »Az én kis csalogányom« nem az idők zöld koronái közt elrejtett kicsi fészekben látta meg először a napvilágot. Nem is »rózsabokorban jött a világra«, hanem ott ringott bölcsője a kormos, füstös falakon nyugvó kis csonkatomyú templom mellett levő egyszerű, dísztelen »paplak«-ban. Annak az egyszerű papiaknak azonban története van. Aki benne lakott, a »ceglédi kálomista papot«, Dobos Jánost ismerte az egész ország. Rengeteg tudása, bölcsesége, mély gondolkodása és nagy szónoki tehetsége, kimeríthetetlen humora ismertté telték' nevét a2 egész hazában. — Egyes remek papi dolgozataival, szónoklataival, mint az Egressy felett mondott emlékbeszéde, vagy mint a»turini százas küldöttség szónoka Kossuthoz intézett, nagyszabású beszédével megríkatta, viszont egy ötletes humorával, egy anekdotájával megnevettette az egész országot. Ez a nagy kaliberű férfiú, aki igazi »Ároni főpapja«, apostola, patriarchája volt híveinek lelkészi működésében, odahaza a papiakban letéve palástját ember volt, az igazi ember, a szerető, a gondos családfő. A sors azonban neki is kijuttatta a maga részét. Néha annyit adott a boldogságból a családnak, hogy az alig fért el a négy fal között. Máskor meg a szomorúság, a lelki kín tanyája volt, amelyet elviselni csakis oly nagy szellem volt képes, mint Dobós pap volt. Féltett drága kincse: Lidia leánya kicsiny korában elvesztette szeme világát és mindkét szemére megvakult. Dante pokla gyötörte életét Az édesapa szomorúságát ismét öröm váltotta föl, mikor angyal arcú leánykája: Erzsikéje megszületett, örömkönnyek ülnek a szempillákra és ilyen szóra nyílik az ajk: »Óh, csak szenderegj drága kis Erzsikém, földi boldogságom betetézője. Te leszel az én kis csalogányom, akibe bele öntöm szívem vérét, lelkem lángját, hogy lássam benned folytatásomat!« A vak leány, Lidia, — mintha az Ür Isten kárpótolni akarta volna veszteségéért — ritka szép lelki tulajdonokkal lett megáldva. Nincs ember, aki, ha egyszer megismerte és meghallotta zongorája mellett énekelni, meg ne szerette volna. Ebben az időben egy híressé lett népdal terjedt el az országban: Szomorú fűz hervadt lombja Ráborul a sírhalomra... Szegény Tóth Ede is meghallotta egyszer s a dal hatása alatt megalkotta »Tolonc« c. színművének főalakját, Liszkát, akivel e dalt énekelteti el a legmegrázóbb drámai mozzanatban. Vájjon tudta-e szegény Tóth Ede, hogy az a remek dal ott komponálódott meg annak a — 11 —
