Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
E beszéd felidézte nemcsak e kor hangulatát, hanem a magyar történelem minden dicsőségét és gyászát. Benne volt a 48-as idők fénye, az akkori kor nyugtalan szorongása, az árbocát vesztett hajó reménykedő segélykiáltása. Kossuth mélyen meghatva, időnként könnyeit törölgetve hallgatta e hatalmas beszédet. Válasza Kossuth szívének dobbanását is visszaadja. »Szive ebben a beszédben tisztán, élesen és hallhatóan dobog.« Nem-et mondott ugyan, hogy »tisztének minden igazságát betölthesse«, de megállapította, hogy egy ilyen jelenet másik példájáról nem tud a történelem. Eljárásában nejm személyes tekintetek, hanem a józan politikai számtan vezette. De önérzete és lelkiismeretének tisztasága is azt tanácsolta, hogy várja meg, mit hoz átjövendő.., »Hazamenetelemmel — úgymond — nemcsak magam hajtanám meg, hanem az ügynek, amelyet képviselek, zászlaját is letenném.« Tehát' személyisége és léte feloldódott az ügyben, Magyarország függetlenségének védelme lett léte egyetlen céljává. így fejezte ki é'etfelfogását: »Feladatunk, hogy jó, mint balsorsban rendületlenül megálljuk helyünket, mély számunkra kijelöltetett.« A turini-út Ceglédre gyakorlatilag is hasznos volt. Olyan erkölcsi tőkét szerzett számára, amely mellett a város egyéneiben is feljebb emelkedett. Hisz annak izzásában mindig világosabban meg lehetett látni a magyar célokat s az önmagára utaltság józan szemmértékével tudott nekivágni a ceglédi ember az élet küzdelmének. F. nap emlékét a Turini Százas Küldöttség új tagok választásával teszi élővé. * Szónoki beszéd. Bobory Károly r. k. plébános, polihisztor volt. Résztvett a 48-as szabadságharcban, ezért hosszabb ideig várfogságot szenvedett Josefstadtban. Népszerűségét mutatja, hogy kiszabadulása után 1861—1875-ig ő képviselte Ceglédet az országgyűlésen. Szerkesztette az Üj korszak c. politikai havi közlönyt. Országgyűlési beszédei is ebben a lapban jelentek meg. Nagy feltűnést keltett műve: Polgári házasság. Dobos János ref. lelkész, a protestáns unió egyik harcosa, o«*szágos figyelmet keltő irodalmi munkásságot fejtett ki. Ö mondta Pozsonyiban Az 1848. országgyűlést bezáró beszédet. Több cikke jelent meg a Prof. Egyházi és Iskolai Lapban Bujdosó Mihály, Nostradamus és Huhogó név alatt. Egyházi beszédeit 4 kötélben kiadta fia, Do':os László. E műhöz írt önéletrajzában maga jegyezte fel a következőket: 60 éves koromban hozzáfogtam egy nagy és nehéz munkához, egy tősgyökeres magyai’ észjárású filozófiához »Van — Nincs« filozófiája címmel, a »Van« és »Nincs« két pólusra raktam minden tőlem elérhető dolgot. A Nincs pólushoz raktam minden ámítást, hazugságot és életbolondságot, mit az ember esze kigondolt, a Van pólushoz vive mindent, ami megmaradhatott. Mikor lenéztem — a Nincs nagy serpenyőjébe, mely kis báján elnyelt mindent, megborzadva, az egész munkát beledobtam a Nincs, a semmi torkába... így a Hegel-i filozófia magvai- képviselőjének, a tudomány örök kárára, nem maradt fent bölcsészeti rendszere. — 10 —
