S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
94 hozták magukkal, hogy most már a particulák a két tiszai egyházkerületben csak a saját kerületük anyaiskoláiból vihettek rektorokat, ami némi súrlódásra adott okot egyes iskolák felett. A szikszói particula pl. Debrecenből hordta rektorait, 1781-től azonban a pataki főiskola tartott hozzá jogot.55 De itt lassanként békésen intézték el a vitás ügyet. Nem ment ily könnyen a két dunai egyházkerületben az iskolai centrális joghatóság és kormányzat kérdésének a megoldása. A dunáninneni superintendetiában ez ideig nem fejlődött ki egy a többiek fölé emelkedő s azokat hatáskörébe vonzó anyaiskola. E kerület particulái,— mint már említettük —.legnagyobbrészt a debreceni főiskola hatása alatt állottak Egy párról (Gyöngyös, Jászberény) tudjuk csak, hogy Patakról hordták rektoraikat. A dunántúli kerületben a pápai nagyobb iskolát 1752-ben grammatikára fokozták le s ezzel addigi, szűkebb körben nyilatkozó hatását is elveszítette. Mellette a kerületben a losonci particula fejlődött magasabb intézetté, melyben theologiát is adtak elő, ennélfogva diákjai legátióba is jártak a kerület eklézsiáiba. Azonban 1792-ben megkezdődött a pápai kollégiumnak főiskolává kiépítése s amint az befejezést nyert (1795), azonnal fölterjesztéseket tett előbb a dunántúli, azután a dunáninneni egyházkerülethez, hogy anyaiskolájokul fogadják el. Kérését mindkét kerület közgyűlése teljesítette, de a dunáninneni azzal a megszorítással, hogy eklézsiái onnan vigyenek legátust, ahonnan akarnak.56 Pápa mindenképpen igyekezett főiskolai minőségének érvényt szerezni s emiatt a legatiók és a supplicatiók felett hosszas küzdelmet folytatott a losonci iskolával, sőt a sárospataki kollégiummal is 57 E tekintetben ugyan győzött, de hogy a dunántúli iskolákat teljesen elvonja főként Debrecen hatása alól, az egyelőre nem sikerült. Még 1814-ben is szépszámú rektóriája volt a Dunántúl (Gyűd, Harsány, Hercegszöllős, Hetény, Igmánd, Komárom, Kocs, Kopács, Kórógy, Laskó, Zámoly) a debreceni főiskolának.58 A dunáninneni superintendentia Duna—Tiszaközi iskolái pedig tovább is egészben e főiskola hatáskörében maradtak s onnan nyerték az eklézsiák legátusaikat és természetesen rektoraikat is. Cegléd hűségesen ragaszkodott az ő régi debreceni anyaiskolájához. Onnan kapta tovább is rektorait, kiket a korszellem hatása alatt már paedagógiai vizsgálat alá vetettek (1792-től), mielőtt őket onnan rektóriákra kibocsátották volna, ami lénye-
