S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
90 A vasár- és ünnepnapi publicatiók jövedelméből részesítették az evangélikus iskolát. A város is segítette egyben-másban, így például tűzifával és ivóvízzel. Az iskolák ivóvízbeli szükségéről általában a város gondoskodott.36 Az evangélikus iskola növendékei a közeleső református leányiskolából hordták a vizet, aminek beszerzése akkor nem csekély gondot és fáradságot okozott a város lakosainak. II. József császár felvilágosodott és türelmes kormányzata alatta lefokozott ceglédi református iskolát újra föl lehetett volna emelni, ha a város gazdasági állapota és belső viszonyai engedték volna. Csakhogy jobbágylakosságának helyzete nemcsak hogy nem javult, hanem még rosszabbodott. Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete (urbárium), úgyszintén II. József 1785. évi pátense a jobbágyság állapotának javítását célozta ugyan, de érvényre, — a nemesi rend gátló törekvései miatt —, nem juthatott. E rendeletek az adózás alapjául a fundust, a földbirtokot jelölték meg. Ennek következtében II. József 1786-ban az összes földbirtok összeírását, fölmérését és jövedelmének megállapítását rendelte el. 37 Ezt a nemesség mindenképpen igyekezett elgáncsolni. A legtöbb helyen nem is tudták befejezni e munkálatot így Cegléden sem, annál kevésbbé, mert az 1788- ban kitört török-háború miatt a város a le- és felvonuló hadaktól állandó háborgatásnak volt kitéve. A seregek ellátása és többféle hadi szolgálatok nyomasztólag nehezedtek a lakosságra. A református iskolát már jóval előbb katonai kórház céljaira foglalta le a kormány.38 Pedig a szegény ceglédi jobbágyok már szinte elviselhetetlen teher alatt nyögtek. Fizették az állandó katonai elszállásolás mellett a bellicat (hadi adó), a vármegyei közigazgatás költségeire a domestica-1 (házi adó), sőt, — mint már szülöttünk róla —, a város költségeit is teljesen ők viselték. A földesuraság is mind több-több követeléssel állott elő úgy a robotot, mint a természetben való járandóságot illetően. Ezért a lakosok az ú. n. kiárendálás által óhajtották magukat a jobbágyterhek alól megváltani. A megegyezés azonban nem jöhetett létre.39 Ekkor a lakosok az országgyűléshez folyamodtak (1788) s kérték, hogy mentse fel őket az urbárium alól és tegye Ceglédet szabad várossá Pest megye kebelében, avagy csatolja a jászsági, vagy kiskunsági districtushoz, melyhez — a hagyomány szerint — hajdanában tartoztak.40 Kérésüknek, természetesen,.
