S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
89 református iskolát is nemzeti iskolává alakítsák át. Az egyházi elöljáróság azonban ragaszkodott a régi latin particularis iskolához s elvi szempontból is ellene volt, miután a református egyház egyeteme a Ratio Educationis mindennemű rendelkezését a limine elutasította. A nemzeti iskolák ellen a régi, latin humanisticus iskola hívei országszerte heves harcot folytattak és azokat gúnyosan szittyaiskoláknak nevezték. Bizonyos azonban, hogy a ceglédi kath. „szittyaiskola“ korszerű épületével és berendezésével, valamint három képzett tanítójával a reformátusoktól méltán irigyelt eredménnyel működött. A városi polgárság igényeit igyekezett kielégíteni. Tanította a geometriát, fizikát, rajzot, aztán a gazdaságra, kereskedelemre és iparra tekintettel a gyakorlati számtant, a háztartás elemeit és a polgári élet ismertetését. Ilymódon megtaláljuk benne a később kifejlődött polgári iskola magvát.83 A református felekezeti iskolák hosszú ideig csak hitsorsosaik gyermekeinek tanításával foglalkoztak. A felekezeti iskoláknak általában ez volt eredeti céljuk és rendeltetésük. Ezt az állapotot a kormány előbb Mária Terézia (1761.), majd I. Ferenc idejében (1798.) rendeletileg is megrögzítette, amikor a kath. gyermekeket a református iskolába való járástól eltiltotta. E rendeletet a reformátusok a fentebbi okból természetesnek találták, inkább egyes katholikusok panaszolták, hogy az nem a protestáns iskolákra, hanem rájuk nézve sérelmes, ami a prot. iskolák jóhírnevére vall. Ez a rendelet később még az országgyűlést is foglalkoztatta. Az azonban már megütközést keltett a reformátusoknál, hogy a prot. gyermekeket kath. iskolákba kényszerítették oly helyeken, ahol azoknak saját felekezeti iskolájuk nem volt. így történt Cegléden is, ahol az ág. evangélikusok — mint már említettük — a református egyházzal szoros kapcsolatban s annak gondozása alatt állottak és gyermekeiket is a református iskolában taníttatták. Most a plébános azt kívánta, hogy az evangélikusok a kath. nemzeti iskolába vigyék gyermekeiket. 1780-ban a protestánsok, — többek között —, ezt is, mint felekezeti sérelmet az uralkodó elé terjesztették és annak orvoslását kérték.34 Ez a körülmény is késztette, — miután az orvoslás késett, — az evangélikusokat, hogy önálló egyházzá szervezkedjenek és iskolát létesítsenek. így alakult meg az ev. egyház 1791-ben s nyitotta meg iskoláját 1792-ben-85 E törekvésükben segítették evangélikus testvéreiket a reformátusok is.
