S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A lefokozott iskola
87 kérvényében — oda és vissza jó időben egy óra járás s neki olykor, mikor sok a halott, egy nap alatt kétszer-háromszor kell oda a praeceptorokkal és tanulókkal kimenni. Az iskolában magukra hagyott kis gyermekekre ebből sok baj származik, viszont a temető diákok kifáradva, tanulni nem képesek. Ő sem tud eredményesen tanítani, praeceptorai sem, akiknek nincs idejük és alkalmuk, hogy a kezdő tanulókat két esztendeig csak olvasni is megtanítsák.26 A consistorium, látván a helyzet tarthatatlanságát, előzőleg már akként intézkedett, hogy a nem nagy halottak temetését csak a kántor végezze a praeceptorokkal s néhány diákkal. De a nép, a régi szokáshoz ragaszkodva, ez ellen zúgolódott. így került az ügy az egyházkerület elé, mely 1780. június 29-én Szigetszentmiklóson tartott közgyűlésén akként határozott, hogy „az iskola hasznára nézvén“, ezentúl a kántor egy praeceptorral és öt tanulóval temesse el a kisebb halottakat. Ekként vette kezdetét ez időben nemcsak Cegléden, hanem az egész országban a több mint kétszázados, református temetési szokásnak korszerű s az iskolai tanítást kevésbbé veszélyeztető rendezése. A rektor és diákság ilymódon jövedelemtől esett el, amit másként igyekezett az egyház pótolni. így is maradt még elég teher az iskolán a temetésekkel kapcsolatban, melyet csak idők folytával lehetett fokozatosan kevesbíteni. A fentebbi följegyzésben, t. i., az új temető megnyitásáról szólóban, egy a történetíróktól eddig figyelmen kívül hagyott kántortanítója tűnik fel az egyháznak, t. i. Mezei Péter, ilymódon ő az első kántor, akit névszerint ismerünk. Helyére jött 1785-ben Czirják János27 s az ő halála után 1802-ben Döme Gergely, akit önálló kántorul választott meg az egyház és a leánytanítóságot külön rendezte. Eközben a bécsi kormány a közoktatás összes tényezőinek állami feladatok szolgálatába állítását vette munkába. Előbb csak az alsófokú, elemi oktatás egységes irányítására és igazgatására gondolt, de a jezsuita rendnek 1773-ban történt megszüntetése s ezzel együtt a nagyszámú közép- és főiskoláknak tanítók nélkül maradása arra indította, hogy az egész alsó-, közép- és felsőfokú oktatást egyöntetű országos rendezés alá vegye. így jelent meg 1777. augusztus 22-én az a királyi parancs, mely azt az iskolai és tanulmányi rendszert tette kötelezővé, amit az akkor kiadott Ratio Educationis foglalt magában. Ennek
