S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
59 A ceglédi iskola törvényeiből ezeket láttuk jónak kiemelni. E törvényekkel lépett az iskola fennállásának harmadik évszázadába. Az idővel együtt jelentősége is nőtt, amit abból következtetünk, hogy a debreceni anyaiskola kiváló rektorokat küldött ide, nem egyet olyat, akit előbb már maga is a publicus praeceptori tisztségre méltatott, amely tisztség, tanulmányaik végeztével, a legkitűnőbb tanulóknak jutott osztályrészül. A ceglédi iskola ezidőbeli növendékei közül többen folytatták tanulmányaikat Debrecenben s lettek belőlük a közéletnek magasabb képzettségű szerepvivői. Ebben az időben szervezte a ceglédi egyház a külön kántori állást, amely nemcsak azt vonta maga után, hogy a rektort fölmentették a kántori teendők végzésétől, hanem azt is, hogy leányiskolát létesített az egyház és annak tanítását a kántorra bízta. Nevelés- és oktatástörténetünknek egyik érdekes fejezete a leányiskolák kifejlődése. Ilyen intézetek felállítására már a reformátorok, mind Luther, mind Kálóin, fölhívták a közfigyelmet.56 Mindamellett a leányok általános és nyilvános nevelését hosszú ideig a reformációnak egyik iránya sem karolta fel. A nők nevelését és munkakörét a társadalom a családra korlátozta. Sütés, főzés, mosás, fonás, varrás s más házi, kerti és gazdasági foglalkozás volt feladatuk.57 Nagyon elvétve találunk hazánkban a XVIIl-ik századig még a fejlettebb polgárvárosokban is leányiskolákat. Hiába Ítélte Pázmány is üdvösséges dolognak, hogy a keresztyén leány mindjárt kisded korában vagy értelmes öregasszonytól, vagy élemedett, jámbor embertől olvasni tanuljon.58 A főúri udvarokban néhol többfelől odagyűlt leányokat oktattak apácák, de e nevelés lényegét közelebbről nem ismerjük.59 A reformátusoknál a puritánusok kezdték a leányok tanítását sürgetni. Az ő hatásuk alatt jött szokásba az úgynevezett katekhizáció. A lelkész ugyanis vasárnap délutáni istentisztelet után a templomba marasztotta s ott a kátéból tanította a leányokat, később a legényeket is. Cegléden és környékén is bizonyosan fennállott ez a szokás. A nagykőrösi egyháztanács 1772. évi jegyzőkönyvében olvasható erre vonatkozó határozat.60 Az 1646. évi szatmárnémeti nemzeti zsinat rendelte el legelőbb egyetemlegesen, hogy a leánygyermekek számára nemzeti (elemi) iskolákat (scholae vernaculae) kell állítani (V. conclusio). A zsinat megbízásából készített Canones Ecclesiastici (eklézsiái v. szerzőjéről: Geleji—Katona-féle kánonok) aztán így szövegezték
