S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
54 a főbírón kívül 16 városi tanácsbeli személyt, 1 hadnagyot és három külső (nem városi tisztviselő) polgárt. Ezek alkották tehát a lelkésszel, a rektorral és kántorral együtt az egyházi consistoriumot. A református iskolát is, régi értelemben, még mindig magáénak tekintette a város és mint sajátját támogatta. A város segítségével tovább is fejlődött az, úgy, hogy 1721-ben Patai József rektorságában ismét arra a fokra emelkedett, ahol a XVíl. században állott s újra elérte a vidéki nagy particulák színvonalát. A togatus deákok megjelenésével megint az az iskolai élet vette kezdetét, melyet feljebb megrajzoltunk. Az iskolai épületet is ehhez képest kellett átalakítani és megnagyobbítani. 1721-től 1753-ig a Matricula Scholae fenntartotta a subscribens diákok névsorát is.47 A togatusok évről-évre nem nagy számmal (4—5) iratkoztak be s a két classisban 8—10-en, sőt néha még kevesebben is voltak. Az alsóbb osztálybeliek sem lehettek sokan, az iskola tehát szélesebb körben nem igen hatott s mindenek fölött a város érdekeit szolgálta, hogy tudniillik a tehetséges és törekvő ceglédi fiúknak magasabb képzést nyújtson és a tovább haladni kívánóknak módot adjon felsőbb iskolai tanulmányaik folytatására. Ezért nem sajnált áldozatot hozni a város és egyház s nyert is műveltebb lakosokat és a város vezetésére alkalmas, tanult embereket s néhány főiskolát végzett és magasabb állásba jutott egyházi és világi tisztviselőt. Az új togatus-iskola törvényeit 1724-ben írta meg Szoboszlai Mihály, akkori rektor. Ennek kivonatát (epitome) találjuk a Matricula Scholae-ban.48 Volt-e előbb az iskolának külön törvénye, nem tudjuk, de bizonyosra vehetjük. írásban azonban fenn nem maradt. Az 1724-ik évi törvény is — sajnos — csonka. Hiányzik belőle, — úgy látszik, a Matricula bekötésekor kallódott el, — éppen az iskolai stúdiumokról szóló fontos fejezetnek néhány cikke. A kivonat is csak főbb vonásokban adja az iskolai törvényt és így teljes képet nem nyújt. Annyit látunk belőle, hogy csak szellemében követi a debreceni anyaiskola megelőző 1657. és 1704. évi törvényeit s a közös technikus terminusokon kívül csupán egyes kifejezésekben egyezik velők, egyébként tökéletesen a helyi viszonyokhoz van szabva. Több egyezést találunk közte és a nagykőrösi particula 1693. évi. törvényei között, ami érthető, mert a két szomszédváros iskolája hasonló körülmények között élt és működött. A togatus deákok közé való fölvétel eleinte pusztán
