S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
55 az iskola törvényeinek aláírásával történt, amelyet még a rektorral való kézfogás erősített meg. Se bizonyítvány, se vizsgálat nem kellett hozzá, csak megfelelő kor. A debreceni 1657. évi törvények már azt is megkövetelték, hogy a diák rövid latin beszéddel is kérje fölvételét (brevi et decenti oratione latina introitum petito). Az 1704. évi debreceni törvény pedig már vizsgálatot is követelt a fölvételre jelentkező tanulóktól.49 Ez a mai érettségi vizsgálat zsengéje, nem a gimnázium végén, hanem a felső iskola kezdetén. A főiskola ezzel a megszorítással biztosítani kívánta magát a tapasztalt visszaélésekkel és a felső tanfolyamra nem alkalmas tanulókkal szemben, egyszersmind a művelt külföldet is követni akarta. A particulák is érezték, hogy a beiratkozást valami föltételhez kell kötni, hiszen mindig akadtak magasabb tudományokra nem való, kóbor tanulók, akik egyik intézetből a másikba vándoroltak. Hiába tiltották a legszigorúbban már 1567-ben a debreceni Articuli Maiores, csak megmaradtak ezek, mint az iskolák terhei. Ezenkívül a kor szelleme is mind több-több tanulmányi rendet követelt az iskolákban. A ceglédi 1724. évi törvény tehát, éppúgy, mint a nagykőrösi 1693. évi, megkívánja a tógát ölteni óhajtó diáktól, hogy mindenekelőtt az iskola rektora és az egyház lelkésze előtt mutassa fel az életéről, erkölcsi magaviseletéről és tanulmányairól szóló bizonyítványát, ilyennek hiányában az iskolába nem vétetik fel. Azután, az anyaiskolát követvén, fölvételi vizsgálatra kötelezi a tanulót. Ha ez a vizsgálat sikerül, akkor a diák 1. az iskola törvényeinek megtartására a legerősebben (curiose et attente) kötelezi magát; 2. kézfogással engedelmességet fogad az iskola elöljáróinak; 3. a classisban kijelölik számára a helyet, mellyel meg kell elégednie. Akkor s utána még a múlt század modern tanügyi rendszerének megszilárdulásáig az iskolákban a tanulóknak a tanulmányokban való előmenetel szerinti sorrendi elhelyezése (dislocatio) dívott. A becsvágyat sarkalta az úgynevezett kihívás (provocatio), mellyel az alább ülő tanuló a feljebb ülők közül bármelyiket felhívhatta a rektor előtti nyilvános mérkőzésre s ha többet tudott nála, helyet cserélt vele. A jezsuita iskolákban szokásos aemulatio (versenyzés), melyet a Geleji—Katona-féle kánonok is elrendeltek, a református iskolákban ilymódon nyilvánult. A ceglédi iskola hiányos törvényéből az iskola didactikai követelményeiről keveset tudhatunk meg. Fősulyt fektet ez is a
