S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola lehanyatlása és újra fölemelkedése
52 Gyöngyösre a Felvidékről evangélikus vallású tótok is telepedtek, akik ott beolvadtak a reformátusok közé.39 A református iskola is a Tót-utcában volt. A Mátrából visszatérő ceglédiekkel akkor tótok is költöztek a városba, kikről az egyház krónikaírója nagyon elitélőleg nyilatkozik. „Tudatlan, vad fajzat — úgymond —, barom módjára él s legfőbb gondja, hogy a hasát megtöltse.“ Ezt a pessimista írást később valaki megcáfolta.40 Bizonyos, hogy ha az akkor még mindig egészben református vallású város lakói közé jött is egynéhány tót család, semmiesetre sem annyi, hogy szellemét és jellemét megváltoztathatta volna, sőt itt beleolvadt a református magyarságba.41 De az is elhihető, hogy, amint látni fogjuk, a folyton szaporodó betelepülők hosszabb ideig nem tudtak assimilálódni s megtartották vadságukat és műveletlenségüket. Ennyiben tehát igaza lehet a sötéten látó krónikaírónak. Az is lehet, hogy panasza a városba lassanként beszivárgott, majd földesúri hatalommal betelepített idegen fajú és más vallású lakosokat illeti. A telepítésekről később fogunk szólni. A Rákóczi-féle hosszas háborúban 1709. május 21-én érte Ceglédet a legnagyobb veszedelem.42 Ekkor váiatlanul rátörtek a császári seregeket segítő zabolátlan, vad ráccsapatok s a védtelen várost kegyetlenül feldúlták és kifosztották. Sok embert megöltek, sokat megsebeztek vagy rabszíjra fűzve hurcoltak el. Ezt a csapást megint csak nehezen heverhette ki a város. 1711. után a békés idők beálltával lassan mégis kezdett romjaiból kiemelkedni. Iskoláját is fejleszthette, habár növendékei nem nagy számmal lehettek, mert a város lakossága rendkívül megcsappant. A török uralom pusztításai, majd az azt követő külső és belső háborúk, az egész ország népességét hihetetlenül megfogyasztották. Az 1715-ben elrendelt népszámlálás Magyarországon, Erdély kivételével, csupán egymillió 770 ezer lelket talált.43 Cegléden ugyanakkor 130 jobbágy és 15 zsellér háztartást írtak össze, amely után Oppel Jenő 1200—1300 lélekre teszi a város lakosságát.44 Én azonban még ennél is kevesebbnek gondolom, mert a statisztikusok egy-egy ház után általában 6 lelket szoktak számlálni s Cegléd későbbi statisztikai kimutatásaiból is azt látjuk, hogy körülbelől ez felel meg a valóságnak. A magyar fajnak ilyen nagymérvű számbeli megapadása erőszakos módon és az a rengeteg vérveszteség, amit szenvedett, adja magyarázatát évszázados bénultságának és annak, hogy
