S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
A református iskola kezdete s kifejlődése
35 3. Veresmarti Mihály. Atyja Veresmarti Illés hercegszöllősi lelkész, majd superintendens s a nevezetes kánonokat megalkotó hercegszöllősi zsinat elnöke. Tanulói pályáját Tolnán kezdte s Debrecenben végezte az 1590-es évek elején. Onnan jött rektornak Ceglédre (1592. körül), majd átment a kecskeméti s onnan a nagykőrösi iskolába. Nagykőrösön 1596. előtt tanított.109 Ipolyi Arnoldnak azt az állításét, hogy 1596. körül fejezte be Debrecenben tanulását (nevét a debreceni tanulók 1588-ban kezdődő névsorában nem találjuk), megcáfolják a Veresmarti naplójának eme sorai (a naplót közli Ipolyi): „Rövid időn a hadak miatt Kőrösről mind várostól ide (Irmelyre) felfutónk. “ Ez a futás csakis az 1596. évi nagy török-tatár dúláskor történhetett, tehát ezt megelőzőleg volt Veresmarti rektor Cegléden, Kecskeméten, Kőrösön s azután prédikátor ez utóbbi helyen. Mert Veresmarti Irmelyből (Nyitra m.) már nem ment vissza Kőrösre, hanem ott maradt lelkésznek s mint ilyen, keményen támadta a kath. vallást. Emiatt Forgách Ferenc nyitrai püspök elfogatta és börtönbe záratta, honnan 1603-ban szabadult ki. Később 1610-ben áttért a kath. vallásra s lett belőle vágsellyei, majd pozsonyi plébános, utóbb pozsonyi kanonok és bátai apát. E minőségében fanatikus hévvel küzdött korábbi hitfelei ellen és Pázmány Péter bíboros érsek oldalán a rekatholizációnak szenvedélyes harcosa volt. Egyik könyvében ezeket írta : „A luthereken és kálvinistákon nevét és bélyegét látja a római anyaszentegyház... az ő aklából szakadtak el. Ezért szép intéssel kényszerítheti őket az anyaszentegyházba. Mellyel ha nem használhat: igazsága vagyon, tűzzel-vassal rajtok lehessen“.110 Megírta áttérésének históriáját, melyet életírója, Ipolyi Arnold adott ki. Több más könyvet is írt. Meghalt 1645-ben. 4. Ecsedi András. A debreceni kollégiumban tanult, ahol neve a főiskolai tanulók Seriesében két helyen is előfordul, •először 1657-ben iratkozott be, azután 1660-ban ;in valószínűleg 1660. előtt, mint még nem végzett diák, ment ki rektornak valamelyik falusi iskolába s mikor onnan visszatért (redux volt ezért a neve), újra be kellett iratkoznia a togatusok közé. Tanára volt a hires Martonfalvi György, akit már professzornak címeztek és Nagy névvel tiszteltek meg. Mártonfalvi már nem két évig, hanem életfogytig tanított. Vele kezdődött Debrecenben az állandó professzorok korszaka, mely a kollégiumot s vele együtt particuláit is nagyobb és erőteljesebb fejlődésre indította. Ecsedi 3*
