S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
119 érdeme még Czeglédinek, hogy az egyház figyelmét iskolai alaptőke gyűjtésére is ráirányította. Míg a város támogatta az iskolát, ennek a szükségét nem érezték, de a városi segély mindinkább apadt s az egyház hovatovább magára maradt iskolájával. Czeglédi első renden a bentlakó alumnusok tartására szándékozott pénzalapot gyűjteni, azután a tanerők gyarló fizetésének és a hiányos iskolai fölszerelésnek pótlására gondolt, végeredményben a gimnázium fennmaradását óhajtotta biztosítani, Lángoló lelkesedésével az egyház tagjait adakozásra bírta, a templomi publicatiókból begyűlt összeget a tőke gyarapítására fordíttatta, a híveket az iskola számára végrendeleti hagyományok (pia legata) tételére buzdította. Ilymódon lassanként gyűlt a fundatió. Ennek a kezelése, általán az egész iskola gazdasági ügyvitele szükségessé tette, hogy iskolai pénztárnok, akkori néven perceptor állíttassák be, mely körülmény anyagi terén is rendezettebb iskolai életet teremtett.22 A minden irányban virágzásnak indult particulát 1825-ben vette fel az egyházmegye hivatalosan a gimnáziumok rendjébe és rendelt számára az eklézsiákban publicatiókat, Czeglédi szervező munkálatából láttuk, hogy ha a dunáninneni egyházkerület particuláiban az állandó tanítók és profeszszorok alkalmazásával gyengült is a debreceni főiskola hatása, didacticai és disciplinaris tekintetben az még nagyrészt érvényesült. A kerület még 1828-ban is azt a határozatot hozta, hogy „a debreceni kollégiumban bevett Methodus Docendihez (1820.) való magok alkalmaztatásában a tanítókat szorosan kötelezzék a superintendentialis inspectorok“. Az ebben az évben megjelent kerületi tantervi és módszertani rendelet címe szintén ezt mondja: „A dunáninneni Helvétziai Vallástételt követő Fő Tiszt. Szuperintendentzia kebelében lévő Gymnasiumok számokra készült Tanítás Methodusa, alkalmaztatva a Debreczeni Ref. Collégiumban fenn álló Tanítás Módjához“.23 Készítői Nánási Fodor Gerzson és Polgár Mihály a debreceni anyaiskolából kerültek ki s főbb vonásaiban az 1820-iki debreceni Methodus Docendit követték. Ez teljesen a régi humantanítás alapján áll, kizárva az oktatásból a reáliákat. A magyar történelemnek enged némi helyet, de — mint dr. Nagy Sándor találóan jegyzi meg24 — olyan módon, mintha csupán a latin nyelv gyakorlása végett volna reá szükség. A dunáninneni Tanítás Methodusa is ezeket mondja: „Magyarország
