S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
120 históriáját a Kis Tükör szerént próbálgatni fogják Deákra fordítani“. Újítás ebben a magyar poéták ismertetése és remek műveiknek könyvnélkül tanítása, meg a német nyelvtannak a tárgyak közé fokozatos beillesztése, főként gyakorlati célból, mert, — ahogy a Methodus indokolja — „szép dolog az, mikor az ember több nyelvenn tud beszélni; s miilyen betsben vágynak az ollyan emberek, kiknek ez a készségek megvan és különösenn Magyar Országbann miilyen szükséges a Deák és Német nyelvek’ tudása“. Mint láttuk, a németet már a kerület 1801-iki Methodusa is fölvette a nemzeti iskola IV-ik osztályának tantárgyai közé, most az új tovább vitte a gimnáziumba. Az 1828. évi Tanítás Methodusa meghagyta a négy osztályú nemzeti iskolát s ebben már az 1801-iki Methodus tananyagán kívül fölvette a természethistóriát, geometriát és mechanikát, tehát nem zárkózott el teljesen a reáliák tanítása elől. A nemzeti iskola fölött a régi hat osztályú gimnázium maradt a következő berendezéssel : I. Első grammatical iskola kisebb classisa (Scholae primae Grammatices classis prior). II. Első grammatical iskola nagyobb classisa (Scholae primae Grammatices classis posterior). III. Második grammatical iskola (Schola Grammatices secunda). IV. Harmadik grammatikai iskola (Schola Grammatices tertia). V. Negyedik grammaticai iskola (Schola Grammatices quarta). VI. Első humanitatis iskola (Schola Humanitatis prima). VII. Második humanitatis iskola (Schola Humanitatis secunda). A német nyelv tanítását a harmadik grammaticai, a görögét az első humanosztályban kezdették. Ezt az új tanítási rendet 1828. őszén léptette életbe az egyházkerület. Czeglédi tehát eszerint rendezte be a ceglédi iskolát, de a nemzeti iskolát még mindig csak három osztállyal. Időközben azonban valamely közbejött, ismeretlen körülmény elkedvetlenítette, úgy, hogy az iskolai év végén, 1829-ben megvált az intézettől. Jellemzésére ide iktatjuk azokat a fenkölt gondolkozásra valló szavakat, melyeket az általa megkezdett (I. számú) proíocollumba jegyzett be : „Mindenütt van baj, ahol ember van, de ne a baj győzzön meg minket, hanem mi győzzük meg a bajt emberséggel, tűréssel, kötelességünk szoros betöltésével. Ha mi (t. i. a professzorok) propter bonum Ecclesiae engedünk és szenvedünk ex humanitate : maga ez a humanitas bizonyosan megjutalmaztat, ha az irigység bántana, ha
