S. Szabó József: A ceglédi református iskola története 1545 - 1936 (Cegléd, 1936)
Az iskola változatos élete, középfokú tagozatának megszűnése
117 újra magukra vállaltak. Az egyháztanács határozata szerint ahány fertály földdel bírtak a gazdák, annyi napi ebédet és vacsorát kellett nekik az alumnusok számára szolgáltatniok évenként. A Czeglédi suggestiv hatása alatt egyideig fennakadás nélkül ment az alumnusok ilyen köztartása, de azután bajok jelentkeztek e nevelési eszköz körül, mely fölött a modern élet és paedagogia már kongatta a halálharangot. Hiába tartott mellette Haraszti Benjámin lelkész buzdító prédikációkat, a coquiát rendetlenül adták a hívek. Ekkor a consistorium a coquia szorgalmazására és felügyeletére procuratort választott. Ezek közül főlecr Csorba Istuán buzgalmát és erélyét dicsérik a consistorium jegyzőkönyvei, aki még éveken keresztül fenn tudta tartani a megunt coquiát, de mind hiányosabb lett az, úgy, hogy a consistorium a hiányok pótlására megengedte a •tanulóknak, hogy a hívektől búzát s egyéb naturalékat, szüretkor pedig bort kéregessenek. Czeglédi sikeres tanítása és hírneve nemcsak a városból vonzotta a gyermekeket az iskolába, hanem a vidékről is jöttek ide többen, később még a magyarországi német reformátusok közül is néhányan, azonban a gimnázisták száma évenként 40—50-nél többet ritkán ért el, ami bizony gyönge eredmény a nagy erőfeszítéshez képest. A tanulók neveit olvashatjuk az egyház levéltárában lévő I. számú protocollumban, melyet Czeglédi pontosan vezetett s nagy gonddal írta bele évenként a tabellákat a professzorról, conrectorokról, praeceptorokról, tanulókról érdekes utasító jegyzetekkel: „Nagy gond legyen arra, — Írja egy helyen — hogy vallásból minden tanuló eminenst kapjon, mert secundae classisnak lenni itt annyi, mint capite census.“18 Ebben annak az újabban hangoztatott paedagógiai elvnek megnyilvánulását látjuk, melyszerint a a vallás nem olyan tantárgy, mint a többi, ahol az elsajátított ismeretek döntik el az érdemjegyet, hanem itt a szív és lélek állapotára, a tanuló vallásos és erkölcsi érzéstől áthatott egész lényére is tekintettel kell lenni, sőt elsőrenden hívő embernek kell azt nevelni. Jelentősek e protocollumban — didactikai szempontból — az exameni specimenek, melyeket Czeglédi tüzetesen kidolgozva terjesztett, később már a tabellákkal együtt kinyomtatva, a censorok elé. Az évvégi vizsgálatot is ő kezdte meg fényes külsőségek között (cum solemni actu) a népre hatólag megtartani. Ez kálvini gondolat. Czeglédi előtt szűk körben, az iskolában
