Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
III. Mellékletek
inkább bátorításul, egy-egy enyhe legyintéssel találkozott néha a tanulók kobakjával. így aztán a rajzlapon is rendeződtek a dolgok anélkül, hogy megcsinálta volna a tanuló helyett. Kürti Béla tanár úr megjelenése az iskolában alaposabbá tette a testnevelés tanítását. Tavasszal és őszsel mindig a szűk kis udvaron tartottuk a tornaórákat. Sokat gyakoroltuk a futást, az ugrások fajtáit, ugyancsak használtuk a homokgödröt! Télen a leányiskola tornatermében dolgoztunk, itt a fő anyag a szertorna és a kosárlabda volt. Minden évben megrendeztük az iskolai bajnokságot tornából, labdarúgásból és atlétikából. Az évvégi tornavizsga pedig nekünk már csak nosztalgia. Ha valamelyik iskola megtartja, ma is a legnagyobb tömegeket megmozgató népünnepély. És van még egy olyan módszer és emlék, amelyet azóta sem ismételt meg senki, szerény utánzata nekem sem sikerült mint városi vezetőnek. Télen a leányiskola udvarán jégpályát létesítettünk. Akinek nem volt korcsolyája az sem nézte a jégpálya széléről fájó szívvel a jégen száguldó társait. Volt közös használatra 10-12 pár korcsolya, melyet mindig azok kötöttek föl, akinek nem korcsolyára, de kenyérre sem volt mindig pénzük. Honnan került pénz ezekre a korcsolyákra? Ez volt Béla bácsi másik művészete: össze varázsolta! Még egy dolgot meg kell említenem: alig volt valaki tornából felmentve! Nem tantárgy volt ez nekünk, hanem boldog játék: játék az életért, az egészségért, a gondok, problémák feledéséért. Kár, hogy felnőtt fejjel sokan abbahagytuk a rendszeres testedzést. A volt polgári iskola nem „úrhatnám polgárokat” nevelt, hanem derék, munkaszerető embereket. Nem nevelt világhírességeket, ezekből van kevesebb. Nevelt és adott azonban olyan középműveltségű embereket, akikből derék munkások, tisztviselők, vasutasok, pedagógusok lettek. Megalapozták itt emberi tartásunkat, kaptunk sok-sok humánumot, mely nélkül nem élhet szépen egyetlen társadalom sem. Az iskolának tudomásom szerint nem volt névadója, szerintem nem is ez a lényeges, de van patinás múltja, példaadó hagyománya, melyet jó lenne legalább egy emléktáblával megörökíteni.” Szeleczky Mihály volt MSZMP városi első titkár „A polgári iskola elvégzése sokunk számára annak idején a leghőbb vágyunk volt, mert úgy éreztük, ennek az iskolának az elvégzése már jelentős eredménynek számít. Gyermekkori vágyaimat ez az iskola teljesítette is. Jelentős humán és reál ismeretekhez jutottam, melyek jó alapot nyújtottak a gyakorlati élethez, de a továbbtanuláshoz is. Pontosságra és lelkiismeretességre neveltek itt. Nem adtak illúziót, hogy a polgári iskola elvégzése után majd valami irodába kerülünk és „nem kell dolgozni”, hanem arra készítettek föl, hogy az életben nagyon keményen meg kell dolgozni a boldogulásért. 95
