Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
III. Mellékletek
Bizony, a kor, melyben éltünk, kemény és sokszor mérhetetlenül kegyetlen volt. Csak most tudom igazán értékelni, milyen jó volt abban az iskolában, amelyik legérzékenyebb korunkban meleg otthont jelentett számunkra. Tagja voltam az iskola szertornász-csapatának, később pedig birkózó lettem, s a tudás mellett talán a sportnak köszönhetem, hogy a háború viszontagságait, a fogság nehéz idejét tül tudtam élni. Ma, amikor már tisztábban látom a világot, a társadalmi problémákat, nem tartom jónak azt a túlzottan idealista nevelést, amely már diákkoromban is ellenszenves volt nekem és sok társamnak, - de néhány fiatal tanárnak is - és még inkább elítélem a mérhetetlen nacionalizmust, mely a kor iskolai nevelését általában jellemezte. Örömmel állapítom meg, hogy az életben nem volt gondom akkor sem, ha fizikai munkát kellett végeznem (sztahanovista szénbányász voltam), szakunkásként is jelentős eredményeket értem el. De a polgári iskola oltotta belém a továbbtanulási vágyat is és én a felszabadulás után éltem a lehetőségekkel: leérettségiztem, elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet, summa cum laude ledoktoráltam, s ma az „Opál” kiskereskedelmi Vállalat igazgatójaként dolgozom.” dr. Thanhoffer Imre „Opál" Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója „A felszabadulás előtti Magyarország iskolarendszerének zártsága idején milyen reményekkel küldhette a hat holdas tanyai parasztszülő iskolába gyermekét? A jelszó akkoriban: „Suszter, maradj a kaptafánál!” Az egyházi alapon nyugvó hatosztályos elemi iskola elvégzése után a mezítlábasoknak aligha lehetett gondolni arra, hogy a gimnáziumba menjenek. Nem volt ugyan erre törvényes tilalom, de a magamfajta tanyai gyereknek azért „nem illett” arrafelé kacsingatni. A petróleumlámpától és a sárdagasztástól való menekülésnek pedig egyetlen útja volt, a tanulás. Cegléden volt egy olyan iskola - nevezetesen a polgári iskola - amelyik szeretettel fogadta be a hozzám hasonló gyerekeket. Világos pedagógiai koncepcióval vállalta és teljesítette ez az iskola azt a szerepet, amelyet a város akkori szociális körülményei között egyedül vállalt. A nevelőtestület világosan látta, milyen mélyre kell hajolnia oktatás és nevelés vonatkozásában ahhoz, hogy abból a tarka fiúseregből négy év alatt olvan közösséget formáljon, amelyik megfelelően fel tud készülni az életre. A tartalmas tanórákon kívül jól működő önképzőkör és sportkör, az ifjúsági vezetés demokratikus hierarchiája, a rangot jelentő ügveleti rend, a fiatal tanárok többségének humanitása és személyes példamutatása, - mindez jó módszer volt ahhoz, hogv a magamfajták is eljussanak bizonyos „én”-tudatig, ahol már nemcsak kívülről kellett szemlélni az emberi méltóságot. 96
