Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

III. Mellékletek

.....Őszintén sajnálom, hogy az iskolai képzettség mai elismeréséből, értékrendjéből törölték a polgári iskolai végzettséget. Minden bizonyai a fejlődés követelményeit jobban figyelembe vevő mai iskolarendszerünk jobb elődeinél, de az is igaz, hogy a polgári iskola a maga idejében forradalmi és minőségi változást jelentett a magyar iskolázás történetében.

Lehet, hogy most is hiányzik egy közbeeső iskolatípus a gimnázium és az általános iskola között? Nem tudom megítélni. Egv biztos, a gimnázium létszáma magas, a tanulósereg felhígult, együtt tanul az egyetemre vagy főiskolára készülő azokkal, akiket a szülői akarat kényszerít az iskola padjaiba. Vita folyik jogosan a reform körül, amely lassan már parttalanná válik.

Én 1939-ben lettem a polgári iskola tanulója. A tanulók összetétele sokrétű volt, többségük a középrétegekhez tartozott, de szép számmal voltak szegényebb sorsú családok gyermekei is. Emlékezetem szerint a szülők társadalmi és vagyoni helyzetük alapján többnyire vasutas, kistisztviselő, kisiparos és kiskereskedő, postás, és más területen dolgozó állami alkalmazottak voltak.

Ebben az iskolában nagy összegbe kerülő külső formalitások nem voltak: csak az egyensapka volt kötelező. A tornafelszerelés természetes igény volt a testnevelés, a sporttevékenység egészséges végrehajtásához.

Én és más szegényebb sorsú tanulók a tanulmányi eredménytől függően tandíjkedvezményt kaptunk. Ma is jóleső érzéssel gondolok vissza azokra a tanárokra, akik megkülönböztetés nélkül segítették a nehezebb sorsú tanulókat.

Szerettem az önképzőkört, a szavalókórust. A műsorra tűzött versek még máig is visszacsengenek fülembe. Nyilván nem tudatosan kapcsolódtak ezek a munkásmozgalmi módszerekhez, de a kiválasztott versek tartalma már akkor elpalántált bennük valamit abból, ami a város felszabadulása után néhány nappal engem már elvezetett a Magyar Kommunista Pártba. Kapcsolódik ez nyilván volt magyartanárunk, később igazgatónk, Kisfaludy Éászló - Laci bácsi - nevéhez is, aki a felszabadulás után is haláláig megbecsült, a városért is sokat tevő közéleti ember volt.

Az iskolának a mai Fáv lakótelep helyén volt egy mezőgazdasági gyakorlókertje. Szerintem helyes és jó módszer volt ez a munkára nevelés, a konyhakerti tennivalókat legalább mindenki elsajátíthatta. Az itt végzett közös munka nagyban erősítette az osztálvkollektívát, az összetartozás érzését.

Akinek aztán kedve volt, önkéntes alapon folytathatta a mezőgazdasági munkát gyümölcstermesztés terén magasabb fokon Veér László tanár úr Csengeriben levő szőlőjében. Itt kaphatott nagy karéj zsíros kenyeret, kávét, jó szót, de egyet nem kaphatott: kivételezést az iskolában, jobb jegyet a „bedolgozásért”. Laci bácsi munkában edzett nehéz, ugyanakkor a szép rajzhoz olyan könnyű keze nem annyira fegyelmezéstől, hanem

94