Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

III. Mellékletek

van - illetve volt - közöttünk MÁV főtanácsos, általános iskolai igazgató, áruházi osztályvezető, vállalati belső ellenőr, stb. Szép életutat jártunk be, jó volt az indítás.”

Józsa Sándor volt gyári főkönyvelő nyugdíjas

„Az első világháború után a trianoni békeszerződés, majd a gazdasági világválság nagy gondok elé állították az egyszerűbb szülőket gyermekeik iskoláztatása terén. így volt ez nálunk is. Négyen voltunk testvérek, édesapám MÁV altisztként úgy döntött, hogy a hat elemi elvégzése után a polgári iskolába íratnak be bennünket.

Ennyi év után visszatekintve erre az „alma materre”, úgy érzem, szüleim jól választottak. Ez az iskola nekem széles látókört, fegyelmet, hazaszeretetet és a gyakorlati pályákhoz szükséges ismereteket egyaránt megadta.

A polgári iskola elvégzése után én tovább tanultam és a felső kereskedelmiben érettségiztem. Mindig szeretettel gondolok vissza arra az iskolára, mely középiskolai tanulmányaimhoz oly szilárd alapot adott.

Az én időmben polgári iskolai végzettség nélkül valamire való iparos nem is szerződtetett tanulót, mert a jó munkához modernebb korunkban már nélkülözhetetlen volt az ilyen középfokú általános műveltség. Ez az iskola pedig nem elvont tudományos ismeretekkel látta el növendékeit, hanem a gyakorlati ismeretek egész sorával, hogy növendékeiből derék iparosok, kereskedők, kisgazdák, általában intelligens polgárok legyenek. Á polgári iskolát végzett leányok pedig a felszabadulás előtt az egyedüli iskolázott lányok voltak Cegléden, számukra ez volt a legrangosabb iskola.

Ebben az iskolában még alapvető fontosságú volt a fegyelemre nevelés. Ezt megkövetelték tőlünk nemcsak az iskolában bent, hanem iskolán kívül is. Én nagvon szerettem sétálni már kisdiák koromban is. Egyszer ilyen ődöngés közben találkoztam a Rákóczi úton egyik tanárommal, aki bejegyezte az iskolai naplóba, hogy „korzóztam”, s ez bizony fegyelmi büntetéssel járt. Ma nevetséges túlzásnak látszik ez az eset, de ősz fejjel megértem, mennyire hasznos, ha a család és iskola mindenütt szemmel tartja legféltettebb kincsét, a gyermeket.

Nemcsak a munka szeretetét, de a munka erkölcsi megbecsülését is megtanították velünk. Ezért tudok még ma is, nyugdíjas koromban, olyan jóízűen dolgozni a vasútnál, ahol már 45 éve teljesítek szolgálatot.

Befejezésül közlöm, a mi osztálvunkból mennyien és hol folytatták tovább tanulmányaikat:

91