Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

III. Mellékletek

„A régi polgári iskolát nagyra becsültem. Gazdag szellemi és értékes erkölcsi alapokat adott és demokratikus volt légköre. A tanárok nem tettek különbséget gazdag és szegény diák között, legfeljebb magatartás, szorgalom és előmenetel szempontjából többre értékelték az említett követelményeket szem előtt tartó tanulót, mint a rendetlen, hanvag diákot.

Sok olyan tantárgyat tanultunk, melyeket a továbbtanulás során jól tudtunk hasznosítani. Jól emlékszem, hogy sok olyan társam akadt, akik hármas eredménnvel végezték a polgárit, az iparos tanonciskolában pedig jeles rendűek lettek. Ez is bizonyítéka annak, milyen jól tanítottak a polgáriban.

Nagyon fontosnak tartották itt a helyesírást, gyakorlására sokkal több időt szántak, mint a mai iskoláinkban. Sok verset tanultunk, megszerettük a költészetet, így lettem jómagam is írogató emberré.

Kedves tanárom volt Mihálvfi Pál, aki mindig olyan alaposan ismertette a tananyagot, hogy már magyarázatából meg lehetett tanulni a leckét. Másik kedves tanárom Dobó Zoltán volt. Tőle a torna és atlétika első lépéseit sajátítottam el. Harmadikos és negyedikes koromban „előtornász” voltam a tornavizsgán. Magasugrásból két érmet szereztem, ezek az érmek máig is legkedvesebb emlékeim közé tartoznak. Itt szerettem meg annyira az atlétikát, hogy később egyesületi sportoló lettem és máig is lelkes sportbarát vagyok.

Nagyon kedves emlékem régi iskolámból a „Madarak és fák napja”. Harmatos májusi reggelen gyalog vonultunk ki a Kámáni erdőbe, ahol tanáraink a madarak és fák jelentőségéről - ma így mondanánk: a környezetvédelem fontosságáról - beszéltek. Utána közös ének, majd estig tartó játék következett. Élveztük az erdő varázsát, a friss levegőt, a dombok alatt tovasuhanó vonatok zaját, a tisztásokat borító vadvirágok szépségét. Felszabadult, boldog napok voltak ezek a majálisok, nagy kár, hogy mai diákjaink életéből ez már kimaradt.

A rajz- és festéskészséget is a polgáriban sajátítottuk el. A rendszeres kézimunkatanítás kifejlesztette kézügyességünket, melyre nemcsak az ipari pályán, de a ház körül is nagy szükség van. Itt tanultam meg a könyvkötést, a lombfűrész és a sokféle barkácsszerszám használatát, apróbb használati tárgyak elkészítését. A Meteorológiai Intézetnek iskolánk udvarán megfigyelőállomása volt, én is azok közé tartoztam, akik naponta du. 2 órakor leolvasták a napi hőmérsékletet.

Osztályomban 1928-ban huszonkilencen végeztünk. Ebből 5 fő ment kereskedelmibe, kettő tanítóképzőbe, három fa- és fémipari szakiskolába. Egyik osztálvtársunk a felső kereskedelmi elvégzése után a Közgazdasági Egyetemet is elvégezte, először a Könnyűipari Minisztérium főkönvvelője, majd az Orvostudománvi Egyetem gazdasági igazgatója lett. De

90