Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
A magyar szakközépiskolák, növendékeinek túlnyomó többségét a polgári iskolát végzett fiatalokból kapták. Ha nem lett volna ez a középfokú iskola a maga népes táborával, egyszerűen nem lett volna a magyar szakközépiskoláknak növendéke. Különösen feltűnő ez a jelenség a női szakközépiskolánál: a felső kereskedelmibe és tanítóképzőbe járó leánytanulóknak 75-80%-a jött a polgári iskolából. Ugyanilyen feltűnő a Szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskola, ahol az 1945-46 tanévben a tanulók 100%-a a polgáriból került ki. A múlt rendszer magyar szakközépiskolai rendszere tehát a polgári iskolákon nyugodott. De ez csak egyik része a jelenségnek. Éppen olyan fontos az a tény is, hogy míg a középiskolákból, tehát a gimnáziumokból és reáliskolákból a tanulók leggyengébb rétege ment át a IV. osztálv elvégzése után a szakközépiskolába, szinte kivétel nélkül valamennyien elégséges rendű bizonyítvánnyal, addig a polgáriból éppen a tanulók legértékesebb rétege, a legtörekvőbbek folytatták tanulmányaikat magasabb iskolákban, innen csupa jeles és jórendű tanuló iratkozott be. Szakközépiskoláinkban ezek a polgárit végzett növendékek lettek a legértékesebb tanulók. A szomszéd városok szakközépiskoláiba bejáró ceglédi tanulók magas számát a kitűnő közlekedési lehetőségek magyarázzák. A ceglédi diákok minden különösebb nehézség nélkül tudtak reggelenként átjárni a 15-30 km-re fekvő városokba és még aznap délután vissza is térni. Ez a kedvező földrajzi helyzet tette lehetővé, hogy azok az egyszerűbb szülők, akiknek nem tellett volna a gimnázium után még egyetemre is, a csaknem ingyenes polgári iskola elvégzése után ilyen nagy számban küldték gyermekeiket szakközépiskolába. Évente átlag 20-30 tanuló járt át Ceglédről Kecskemétre, 15-20 tanuló Szolnokra, 6-8 tanuló Nagykőrösre. Ehhez a mintegy félszáz tanulóhoz hozzá kell számítanunk a jászberényi és kiskunfélegyházi tanítóképzőt és néhány fővárosi technikumot. Velük együtt a nem helyben tanulók száma megközelítette az évenkénti 100 főt. S ezek mind a polgári iskolából kerültek ki! A polgári iskolát csak távolról ismerők közül sokan azt hitték, hogy ez az iskola csak félműveltséget adott, mert szerintük a szakképzés és az általános képzés egy iskolán belül nem kapcsoltható össze. „Azt az érvet, hogy az általános és szakképzést nem lehet összekapcsolni, bevallom meg sem tudom érteni”1"’ - írja Németh László. Az élet bebizonyította, hogy a polgári iskola meg tudott felelni kettős feladatának: befejezett általános műveltséget adott, sok gyakorlati készséget fejlesztett ki, s ugyanakkor kitűnő alapnak bizonyult a továbbtanuláshoz bármelyik iskolában. Erről a szakközépiskolai nevelők sokat tudnának mondani. 60
