Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
Míg a fővárosban kezdetben mindig a leánytanulók voltak többségben, nálunk csak a XX. században érte utói a lányok száma a fiúkét, az 1930-as években, az rk. leányiskola megalakulása után már jóval meg is haladta. A fiúiskola 1918. évi visszaállítása után rohamosan fejlődésnek indult: az 1921-22. tanévben már teljes négy osztály működött, 1933-34-ben már minden osztálya párhuzamos volt, a tanulók létszáma 300 fölé emelkedett. Az 1940-es években a magántanulókkal egvútt már több mint 400 tanulója volt a fiúiskolának! Rendkívül érdekes az 1920-as évek létszámalakulását megfigyelni a grafikonon. Mind a fiú-, mind a leányiskolában visszaesés látható az 1920- as évek végén. Első gondolatunk az is lehetne, hogy ennek a feltűnő létszámcsökkenésnek oka az akkor bevezetett nyolcosztályos népiskola. Ez azonban csak véletlen egybeesés! Hazánkban a nyolcosztályos elemi iskola egy percig sem volt versenyképes a polgári iskolával. Sem a hivatalos hatóságok, sem a közvélemény nem helyezte őket soha egy magasságba. Ha a sok szegény szülő annyi éven üt taníttatta gyermekét, akkor már a polgáriba adta, ahol szaktanári rendszerben sokkal nagyobb általános műveltséghez juthattak a gyerekek, mint az elemi iskola felső tagozatán. A visszaesés oka másban keresendő. Az egyik ok az 1914-18-as első világháború okozta születéskiesés. Az 1927-29-ben polgáriba kerülő gyerekeknek 1917-19-ben kellett volna megszületniök, ha nem pusztultak volna el magyar férfiak százezrei - köztük többszáz ceglédi - az értelmetlen vérontásban. A másik magyarázat az 1929-ben csúcsosodó gazdasági világválság. Az akkor bekövetkezett anyagi nehézségek miatt sok szülő kivette gyermekét az iskolából. A fiúgyermekeket még csak taníttatták a szegény szülők is, mert a kenyérkereső pályához ekkor már nélkülözhetetlen volt a polgári iskolai végzettség, a leányok azonban odahaza maradhattak, az ő taníttatásuk nem volt létszükséglet. A leányok létszámának feltűnő visszaesése 1930-tól kezdve az állami iskolában elsősorban azzal függ össze, hogy az 1927-ben alapított rk. iskola jelentős tanulótömeget vont el innen. A „Zárda” olyan gyorsan fejlődött, hogy az 1931-ben elkészült új épületben már párhuzamos osztályokat kellett nyitni. Cegléden az utolsó teljes értékű tanévben, 1943-44-ben az állami polgári fiúiskolában 349, az állami leányiskolában 321, a rk. leányiskolában pedig 259 volt a tanulók létszáma. A II. világháború nehéz éveiben tehát a polgári iskolákat közel 1000 diák látogatta. Ha összevetjük ezt az adatot azzal a ténny el, hogy ugyanekkor a Kossuth Gimnázium tanulóinak száma mindössze 288 fő, lemérhető, milyen szerepet töltött be a polgári iskola a város kulturális életében, a ceglédi fiatalság nevelésében. 50
