Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
Több helvütt foglalkozik a magyar művelődéspolitika égető kérdésével, azzal a nagy problémával, hogyan korszerűsítsék a klasszikus hagyományokon alapuló magyar iskolarendszert. Paulovits véleménye szerint a magyarság latinos műveltsége nem változtatható át máról holnapra korszerű nemzeti műveltséggé. Ahogyan a természetben nincsenek ugrások, úgy a kultúra területén is csak fokozatosan lehet fejlődni. Éppen ezért nem szabad azonnal megszüntetni a latin nyelv oktatását (ekkoriban folyik harc a reáliskola bevezetéséért), de meg kell kezdeni a korlátozását, s majd egy későbbi nemzedék fogja megszüntetni „a conjugacziok általánosan kötelező voltát a nélkül, hogy a műveltségből a nagy latin írók hatása teljesen hiányoznék”.84 Művelődéspolitikánk célja csak az egységes általános műveltség lehet. Ezért általános műveltséget adó iskoláinkat nem szabad variálni, de a „keresetképesség” iskoláit, tehát a szakiskolákat annál változatosabbakká kell tennünk, hogy a gyakorlati életre készülő fiatalok minél könnyebben megtalálják a hajlamuknak megfelelő fölkészülési lehetőséget. Paulovits elismeri, hogy a gimnázium sok olyan ismerettel terheli a gyerekeket, amelyekre az iparos, kereskedő és alkalmazotti rétegek fiainak nincsen szüksége. Meg kell ezért szüntetni a gimnáziumok alsó tagozatát, mert az alsó négy osztály ba járó tanulók kétharmada nem jut el az érettségiig, a növendékek többsége a gimnáziumokban nem egyetemi előképzést, hanem csak általános műveltséget akar szerezni. A kiművelt emberfők tömeges neveléséhez azonban nem elegendő az elemi iskola, nem megfelelő a gimnázium, erre egyedül a polgári iskola hivatott a magyar iskolarendszerben. Ezt az iskolatípust a nép legszélesebb rétegei kedvelik, az iskolák és az odajáró fiatalok száma állandóan és egyenletesen nő, a tanügyi hatóságok fordítsák végre figyelmüket erre az iskolára. „Ahhoz, hogy a polgári iskola be tudja tölteni hivatását a magyar ifjúság kiművelésében, fel kellene szerelni tisztességesen a meglévő polgári iskolákat bútorokkal és taneszközökkel, ifjúsági és tanári könyvtárral, mely kellékeket képzelhetetlenül fukar kezekkel méri az állam".85 Nem nehéz ebben a tervezetben felismerni mai iskolarendszerünk megálmodóját: olyan polgári iskolát kell kialakítani, mely a magyarság legszélesebb rétegeinek megadja az általános műveltséget, és erre az „általános” iskolára épüljön a négyosztályos középiskola, ahová minden polgárit végzett fiatal könnyen bejuthasson, ha tehetsége és akaratereje van továbbtanulni. „Meg kell könnyíteni és külön rendelettel szabályozni a polgári iskolai tanulóknak a középiskolába való átlépést... továbbá az alsó négy osztály befejezett egészet képezzen és fölötte legyen 4 osztályos főgimnázium és főreáliskola”.86 45
