Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében

Nagy László a polgári leányiskola igazgatója, tanulmányi felügyelő, az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület választmányi tagja, a Budapestvidéke Kör elnöke. Szerkesztője volt a Ceglédi Keresztény Újságnak, vezetőségi tagja több helyi egyesületnek. Az 1931-ben megjelent Cegléd monográfiában ő írta meg az iskolák történetét.

P a v e t i t s M a n ó a fiúiskola igazgatója, szakfelügyelő, egyik alapítója, majd hosszú időn át igazgatója a Kossuth Múzeumnak. Sárkány József gimnáziumi tanár mellett ő tett legtöbbet a város régiségeinek összegyűjtéséért. Alapítója a Szent Cecília énekkarnak és egyik úttörője a ceglédi intézményes zeneoktatásnak. Mint rajztanár, sok művészettörténeti előadást tartott és tanulmányt írt.

A polgári iskola tanárai közművelődési tevékenységükkel példát mutattak a korabe.li ceglédi értelmiségnek. Odaadó „hivatali” munkájuk mellett legtöbbjük vezető közéleti ember is volt. A pedagógusoknak kezdettől fogva kijutó „társadalmi munkából” ők alaposan kivették részüket.

Két pedagógus a sok jó közül is messze kiemelkedik: az egyik Réthy Lajos, Cegléd első festőművésze, a másik Paulovits Károly, a századforduló nagy iskolapolitikusa, a társas élet legnagyobb szervezője. Róluk ezért külön fejezetben emlékezünk meg.

Réthy Lajos rajztanár, festőművész

Győrött született 1849. aug. 18-án. Már fiatalon jelentkezett művészi hajlama: vázlatfüzettel a kezében állandóan a szabad természetet járta és tanulmányozta. Festő szeretett volna lenni, de szülei építésznek szánták. Ő meghajolt a szülői akarat előtt és a kor nagy építésze, Ybl Miklós tanítványa lett. A mester azonnal felismerte hajlamát és egy év múlva elküldte Münchenbe, a híres festőakadémiára, amikor itt elvégezte tanulmányait, Olaszországba ment, hogy személyesen ismerkedjék meg az antik kultúra emlékeivel.

Álmai azonban nem teljesülhettek. Anyagi gondjai miatt le kellett mondania művészi terveiről. Megszerezte a rajztanári képesítést és eljött Ceglédre, ahol 1880-ban átvette egykori müncheni tanulótársától, Kacziányi Ödöntől, a kis polgáristák rajzoktatását. Ettől kezdve a műalkotások helyett elsősorban a kezdő ceglédi kisfiúkat tanította a vonalvezetésre. 1901-ig fiúiskola, 1916-ig a leányiskola tanára. Meghalt 1931-ben.

Mint pedagógus egyszerűbb, szemléletesebb alapra helyezte a rajzoktatást. Hogy milyen szeretettel és milyen hozzáértéssel végezte ezt a munkáját, álljon itt bizonyítékul egyik tanítványának, Fülöp József szegedi népiskolai igazgatónak visszaemlékezése: „A rajzot és a mértani Réthy Lajos derék jó tanárunk tanította. Az ő kiváló pedagógiai képességeit és rátermettségét az igazolta legjobban, hogy a rajzot megszerettette velünk

41