Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
lédi nő, a könyvvitel és főleg a gépírás megtanulásával pedig ettől kezdve egvre több és több nő került be a gazdasági élet vérkeringésébe, mint nélkülözhetetlen segéderő. A XX. század elején már nem a tanítónői pálya az egyetlen kenyérkereseti lehetőség a ceglédi nők számára! És ezt a lehetőséget a polgári iskola teremtette meg! Továbbra is óriási nehézséget jelentett azonban az iskola nyomorúságos épülete. Mindössze a Damjanich utcai fronton emeltek a leányiskola részére új épületszárnyat 1905-ben és ekkor építették meg a tornatermet az udvar Hunyadi utcai oldalán. A polgári iskola rozoga épülete azonban nem csak egészségtelen volt, hanem olyan szűkös is, hogy csakhamar jelentkeztek az elhelyezési gondok. Az iskola igazgatósága így írt az 1912-13. tanév Értesítőjében: „Iskolánk beosztása, berendezése, fölszerelése egy négy osztályú intézet igényeinek sem felelne meg. Szertáraink hiánya, növendékeink célszerűtlen elhelyezése miatt az iskola gondnoksága elhatározta, hogy visszafejleszti az iskolát négy osztályúvá. Hiszen a két alsó osztály már párhuzamos, a III. osztályba 49 fő, a IV. osztályba 51 fő jár. így nem lehet tanítani!” A helyi lapok is részletesen fejtegetik a lehetetlen állapotokat: „A mind nagyobb és nagyobb számban jelentkező növendéket az iskola nem képes elhelyezni; a csak arcpirulással iskolateremnek elkeresztelt helyiségbe kénytelen egy osztályt beraktározni azzal a reménnyel, hogy az állapot egy, legfeljebb két évig tart, s a jobb jövő hitével tűr, szenved, szív szellőzetlen rossz levegőt, szemének fényéből veszít növendék, s tanár egyaránt, hogy fenntartsa azt a dicséretreméltó elvet, hogy a polgári iskolába jelentkező egyetlen növendék előtt ne zárja be az iskola kapuit. Egy másik osztálya az iskolának vándorol állandóan más-más terembe, más udvarba, szélnek, esőnek, fagynak kitéve... szóval itt az iskolaépületen csak hiányt lehet találni, a meglevőknek pedig csupa fogyatékosságát és semmi olyat, ami az intézet 43 éves múltjának megfelelne”.50 A minisztérium végre 150000 korona segélvt adott a városnak, s a képviselőtestület az 1913. május 8-i ülésén felhatalmazta a város vezetőségét az építkezés lebonyolítására. De mire erre sor került volna, kitört az első világháború. Nagy László igazgató rezignáltan írta: „Minden e tárgygval összefüggő óhajainkat, kívánságainkat felfüggesztettük, s az eljövendő békés időknek első teendői közé soroltuk”.31 A háborús évek alatt tovább nőtt a tanulók száma, egyes osztályok már délután jártak iskolába. 1916. szeptember 28-án pedig át kellett adni az épületet a hadikórház céljára. 1917. augusztus 25-ig a polgárista lányok a gimnáziumban tanultak délutánonként. 1919. április 28-tól november 19-ig ismét katonai célokra volt lefoglalva az öreg épület. 27
