Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

I. Az iskola története

Nem lehet ugyan, sőt nem is szabad azt kívánni, hogy a nőkből tudósok, bölcsészek, stb. legyenek, mert az ő hivatásuk a gyerekek nevelése és ápolása, s mert egyedül a családi kör az, melyben a nő megelégedett lehet, s boldogságát feltalálja. A világ rendje a legnagyobb veszélynek van kitéve minden olyan törekvés által, mely a nőt eredeti hivatása köréből ki akarná ragadni”.47

A századforduló Ceglédje még harcol a nyugatról beáramló feminista eszmék ellen. Szerintük a magyar asszony erkölcsi méltóságának elismerését csak a családi tűzhelynél és nem a közéletben szerezheti meg. „Minek nekem a tudományos feleség? Abból ugyan meg nem élünk! Ne tudja nekem a német rendhagyó igéket, ellenben ne hagyja a házi rendet és tudjon varrni, foltozni, kisebb ruhákat szabni, mindenekfelett pedig főzni!”48

Háttérbe szorultak jó ideig a leányok a testi nevelés terén is. A haladó szellemű tanári kar Cegléden már kezdettől fogva harcol ezen a téren is a „női egyenjogúságért”. Mokos Károly így ír erről a kérdésről: „Nagyon téves az a felfogás, mintha a nőgyerekeknek kevésbé lenne szükség a torna gyakorlására, mint a fiúknak. Ez éppen nem áll, mert a leánygyermeknél a testnek aránylag gyorsabb fejlődése talán még inkább megkívánja az edzést, mint a fiúknál”.49 A leányok számára a minisztérium csak 1887-ben tette kötelezővé a testnevelési órákat. Nálunk Paulovits Károly felesége, Gallauner Etelka tanította ezt a tantárgyat. Vannak azonban évek amikor egyáltalán nem szerepel az órarendben a testnevelés. Iskolai sport pedig egészen a felszabadulásig nem alakult ki a polgári leányiskolában.

Abban azonban már mindenki egyetértett, hogy a hagyományos humán műveltséget gyakorlatibbra kell váltani, mert ezt követeli a mindennapi élet. A háztartástan, egészségtan, kézimunka eddig is jobban az életre nevelte a lányokat, mint a klasszikus középiskola, de a polgári iskola nevelői kara méginkább gyakorlativá akarta tenni a leányok oktatását. Ezért 1902-ben állami kézimunka-tanfolyamot szerveztek a leányiskola mellé. Ezen a nem kötelező V. évfolyamon tanították a magyar nyelvet és irodalmat, rajzot, könyvvitelt, gépírást, elsősorban pedig a kézimunkát mint fő tárgyat. A kézimunka keretében lehetett választani gyakorlati varrás és művészi kézimunka között. 1908-ban továbbfejlesztették a tanfolyamot fehérneművarró és felsőruhavarró csoportokkal.

Az első évben 20 növendék jelentkezett a IV. osztály elvégzése után erre a tanfolyamra, tehát a végzettek nagyobb hányada. Bár nagy volt a lemorzsolódás az első években, ez a tanfolyam nagy mértékben közelebb vitte a polgári iskolát az élet igényeihez. Akik itt tanultak még egy évet, az általános műveltség megszerzése után olyan ismeretekre tettek szert, amelyek már közvetlen kenyérkereseti lehetőséget jelentettek számukra. A varrással akár otthon, akár üzemekben megélhetéshez jutott sok ceg26