Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

I. Az iskola története

Elefanţi József 1901-ben hunyt el. Utóda, Tarczaly Endre így búcsúztatta az alapító igazgatót: „Ott volt e kulturális intézményünk születésénél, de halálát már nem várhatta be. Elköltözött előre, hisz csak fájdalmat kelthetett lelkében a régi érdemes intézménynek kimúlása".43

A polgári fiúiskola 1902. év júniusában becsukta kapuit, mert a város vezetősége nem ismerte föl jelentőségét. Csak a leányiskola működött tovább és töltötte be hivatását a ceglédi nőnevelésben.

7. A polgári iskola a nőnevelés szolgálatában

Hazánkban az 1869. évi iskolareform nagy mértékben vitte előre a nőnevelés kérdését is, amikor a leányok széles tömegei előtt megnyitotta a polgári iskola kapuit. Városaink többségében csak fiúgimnáziumok működtek, a leányoknak a polgári iskola jelentette a magasabb műveltség megszerzésének egyetlen lehetőségét.

Cegléd azonban nem nagyon kapott ezen a lehetőségen, mert az iskola életrehívásakor a leánytagozatot csak I—II. osztállyal szervezte meg. Ennek a furcsa intézkedésnek nem anyagi, hanem elvi okai voltak. Nálunk sokan attól féltek, hogy a leánypolgári „úri hölgyeket, csak eziezomával gondoló, felületes ismeretekkel kérkedő kisasszonyokat” nevel majd.44

A tévhitre elsősorban az adta az okot, hogy a leányiskolában a kötelező német nyelv mellett franciát is lehetett tanulni fakultatív tantárgyként. De míg a fiúknál a fakultatív latint egészen az iskola megszűnéséig, tanították - átlag a fiúk 50%-a járt külön latinra -, a lányoknak harmada sem vette föl a franciát, melyet 1896-ban végleg meg is szüntettek.

Jó ideig hiába küzdöttek az iskola tanárai a leánytagozat teljes kiépítéséért, hiába hangoztatták, hogy „örök balitélet az, hogy a nőnek elég, ha írni-olvasni megtanul valahogy",45 a város képviselőtestülete újra meg újra elvetette a III—IV. osztály megszervezését. Csak az iskola fennállásának 16. évében nyílt meg a III., majd egy évre rá a leányiskola IV. osztálya. Ebben a korban a nőket még nem a közéletre, nem termelő, vagy hivatali munkára nevelték, hanem a háziasszonyi szerepre. Erre az elemi iskola után elegendőnek véltek két osztálynyi magasabb képzést.

Ezen a téren azonban nemcsak a ceglédi városatyák voltak maradiak, ugyanezt tapasztaljuk pl. a szomszédos Kecskeméten is. Ott csak 1875- ben nyitotta meg kapuit a polgári iskola a leányoknak, itt sem nyílt meg a teljes tagozat, csak az I—III. évfolyam, „az igényeket ekkép is jó ideig kielégítendő".46 Cegléden az államosításkor vált négyosztályossá a leányok polgári iskolája. A helyi sajtó azonban ezután is éberen őrködött, nehogy „megártson” a tanultság ezeknek a leányoknak. „A tanulság tekintetében is többet kíván mostmár a nőktől a társadalom és az állam, mint régente.

25