Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
A tanügyi hatóságok azonban nem helyeselték a polgári iskola terhére történő gimnáziumalapítást: „Tekintettel azon körülményre, miszerint a ceglédi állami polgári iskola a csatolt statisztikai kimutatás szerint, habár lassan-lassan is, de évről-évre, a nép érdekének tekintetéből, emelkedést mutat - Cegléden a gymnasium helyett inkább egy jól felszerelt földműves iskola felállítását tartom szükségesnek, hiszen Cegléden már csak azért sem volna indokolható a gymnasium, mert ott közelében egymást éri a középiskola. Cegléden, kiválóan földművelő foglalkozást űző jellegénél fogva úgv a földműves iskolának, mint a polgári iskolának meg van a kellő anyaga, s a gymnasium éppen azt a polgári iskolát ölné meg, melynek par exelence hivatása éppen az, hogy nem szakpályára képesít, hanem művelt földműves osztályt képezzen”.39 Hiába emelték fel szavukat a szülők is, akiknek többsége már jól látta a gimnázium és a polgári iskola közti különbséget: „Mi úgy hiszszük, hogy a polgári iskola fennállásához jogunk van, amelyet a város tartozik fenntartani, erre hogy van szükség vagy nincs, erre legjobban felelhetnek számokkal a polgári iskolai tanárok és annak igazgatója”.411 De hiába az iskola vezetésének statisztikai adatokkal alátámasztott érvelése is: „A fiúiskola 33 év alatt a társadalomnak sok tanult és a közügyek iránt tisztultabb fogalmakkal bíró férfinak irányította ifjúkori életét. Ha nem is itt végezték tanulmányaikat - hisz az iskola szervezeténél fogva nem végezhették - de itt rakták le az alapot, melyre tovább építettek”.41 Az évkönyvek tanúsága szerint az eltelt 33 év alatt 3544 fiú és 2194 leány végezte el a polgári iskolai tanulmányait Cegléden. Három évtized alatt közel hatezer középfokú általános műveltséggel rendelkező fiatallal gazdagította tehát ez a mostoha körülmények között sínylődő iskola ennek a mezővárosnak társadalmát, melynek lakói kevés kivételtől eltekintve azelőtt csak a négy elemit végezhették el a szülővárosukban. A fiúiskola tanulóinak létszáma elérte a 200 főt és a tanulólétszám a leggyorsabban növekedett. Hiába azonban az illetékesek - tanügyi hatóság, szülők és tantestület - minden érvelése, a város vezetősége nem vállalta a kettős terhet, s abban a hiszemben, hogy a gimnázium mindent pótol, megszüntette a virágkorát élő polgári fiúiskolát. Az iskola igazgatója, Elefánti József, félretéve jogos elkeseredését, így üdvözölte az új oktatási intézmény megszületését a polgári iskola évkönyvében: „Adja Isten, hogy az új intézet, a gymnasium, magasabb czéljához képest s a rendelkezésére álló gazdagabb eszközökhöz méltó arányban minél magasabb fokra emelje szülőföldem szellemi és anyagi haladását, jólétét és legyen minél szélesebb körben hivatott és áldott terjesztője a magyar nemzeti műveltségnek”.42 24
