Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
A fiúiskola továbbfejlesztése tehát most is elbukott, közben a négy osztályban a tanulók száma egyre növekedett: mindig újabb és újabb párhuzamos osztályt kellett nyitni. Az 1893-94. tanévben már 275 tanulója volt az iskolának, benne a fiú I. osztálynak magának 76-os a létszáma! A város lakossága tehát igényelte a polgári iskolát, mely fennállásának első három évtizede alatt többezer ceglédi gvereket emelt középfokú műveltségi szintre. Igényelte és egyre nagyobb számban küldte fiait a szomorú külsejű, de gazdag tartalmú iskolába. Hiába azonban a polgári iskola létjogosultságának teljes egyértelműsége, a város vezetősége létrehozza 1899-ben a főgimnáziumot és vele egyidejűleg megszünteti az életerős polgári fiúiskolát, méh ezekben az években élte első virágkorát. 6. A gimnázium alapítása, a polgári fiúiskola megszüntetése Amikor a polgári iskola igazgatósága az államosításért harcolt, azt hitte, hogy annak megtörténte után megszűnnek a továbbfejlődés akadályai. Óriásit csalódtak, mert nem hogy nem fejlesztette tovább a város jól bevált iskoláját, hanem az 1901-2. tanévvel megszüntette, mert a gimnázium életrehívása után fölöslegesnek vélte. A gimnázium alapításáért mintegy másfél évtizedes harc folyt le Cegléden. Régi kívánság volt, hogy legyen a városnak teljes értékű középiskolája, hogy „ne kelljen az észt Nagy-Kőrösön, vagy Kecskeméten drága pénzért vásárolni”.37 Elismerte ugyan mindenki, hogy a polgári iskola állandóan fejlődött és egvre népszerűbb lett, de így gondolkodtak a gimnáziumpártiak: „Ha az a bizonytalan, tulajdonképpen semmiféle tudományos pályára elő nem készítő, félműveltséget adó polgári iskola is vonz, és ha már ebbe is egyre nagyobb számmal küldik gyermekeiket a szülők; nincs kétség az iránt, hogy Czegléd teljes középiskolának maga is tudna elegendő tanulót adni. A talaj elő van készítve, a nép szinte csodás fogékonyságot mutat a műveltség követelményeivel szemben”.38 A városi képviselőtestületben egyre erősebb lett Gubody polgármester pártja, mely a gimnáziumtól remélte a paraszti életformák között élő mezőváros polgárosodását. Mikor aztán 1894-ben, Kossuth halálának évében, a Ceglédhez annyira közel álló nagy hazafi emlékére Dobos János mérnök felajánlotta teljes vagyonát egy Cegléden létesítendő középiskola céljára, megszűnt a legnagvobb akadály, az anyagiak hiánya. Érthető a város öröme, hiszen a 30000 lakosú színmagyar Ceglédnek még nem volt gimnáziuma akkor, amikor a nemzetiségi vidékeken már 5000 lakosú városkák is rendelkeztek középiskolával. 23
