Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
Igaz, ebben a korban sem az iskola jelentette a művelődés egyedüli lehetőségét. Cegléden a századfordulón nagy számban működtek társadalmi egyletek, melyek jelentős kulturális szerepet töltöttek be: könyvtárral rendelkeztek, újságokat járattak, ismeretterjesztő előadásokat tartottak, színműveket mutattak be műkedvelő előadások keretében, dalárdákat és zenekarokat szerveztek, de mindez csak a felnőttek számára nyújtott művelődési lehetőséget és alig támogatta az iskolás korúak képzését. A vasút megszületése óta napilapok is jártak Ceglédre a fővárosból. Első adataink erre vonatkozólag 1884-ből valók: ebben az évben 81 féle lap érkezett hozzánk Budapestről 400 példányban.22 1879-ben megindult a helyi lapkiadás is, de az újságok is a felnőttek társadalmának jelentettek újabb művelődési csatornákat, az ifjúság számára maradt az elemi iskola. A múlt század második felében tehát a képzettebb munkaerő iránti fokozódó igény halaszthatatlanná tette Cegléden a népiskola mellé valamilyen magasabb műveltséget adó, a mindennapi élet követelményeinek megfelelő középfokú tanintézet felállítását. Elsősorban ezért látták be városatyáink „egy felsőbb tanintézet égető szükségét” ugyanabban az évben, amikor a nagymultú református algimnázium tanuló hiányában megszűnt. 4. Az új iskola megszületése Az előző fejezetben tárgyalt indítékok alapján az Eötvös-féle törvény megjelenése után egy évvel Cegléd városa elsőként hívta életre hazánkban a polgári iskolát 1869 nyarán. Az iskola első igazgatója, Elefánti József, így emlékezett meg erről a nevezetes eseményről az iskola 1873-ban megjelent első „Tudósítványában”: „Az 1868-diki XXXVIII, törvényczikk a nevelésügy terén messze elmaradt városunkban is hatalmas lendületet adott a tanügynek. Népünk, a jó természettől egészséges gondolkodással megáldott czeglédi nép, megértve a kornak intő szavát, hazánkban az elsők sorába lépett, amidőn 1869 elején elhanyagolt elemi iskoláinak újjászervezésére gondolt, s belátta egy fölsőbb tanintézet felállításának égető szükségességét. Az eszme kimondva, terjedt, az ige csakhamar testté lön! Czegléd város képviselőtestülete, az 1869-ik évi június hó 17-én tartott szépemlékű közgyűlésen az 1102. sz végzéssel a népnevelés szent ügye s népünk jóléte érdekében elhatározta egy felsőbb polgári fiú- és leányiskola felállítását az 1868-diki XXXVIII, törvényczikk 59 § értelmében”.23 Az 1868. évi iskoláztatási törvény tehát a „nevelésügy terén messze elmaradt” Cegléden is hatalmas lendületet adott a tanügynek. Erre a valóban új korszakot nyitó iskolareformra tudott mostmár támaszkodni a képviselőtestület és megragadta a törvény nyújtotta lehetőséget, hogy a középiskolát nélkülöző nagy lélekszámú városban létrehozzon végre „egy felsőbb tanintézetet”. 17
