Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd kültelki népessége
75 nütt tekintélyen gyep - legelő - van. A XIII. kerületi tanyák között pedig sok a vizállásos, szikes terület, amely máéra, mint állattartásra nem való. A közlegelők felosztásé utáa lóteaült homokföldi tanyák körül a földet nem lehet kultur növény nélkül hagyni, mert akkor visszasüllyed futóhomokos ősi állapotába. Az Értem laposán kivül Jól kötött legelő nincsen a homokföldeken - ezért nincsen állattartásra alkalmas gyep sem a homokföldi tanyák körül. Cegléd kültelki gazdálkodásában a közös legelők felosztása az országban általánosságban uralkodó állapottal szemben a harmadik korszakot hozná. Ez a korszak azonban nem a második - belterjesen gazdálkodó fekete és homokföldi - tanyakorszak után ás helyábe, hanem amcllé épül. A szőlőkultura legvirágzóbb évtizedeiben is tovább éli az ősi tanyavilág a maga életét. Nem a gazdálkodási forma, hanem életkörülményei változnak meg, iskolák épülnek, majd boltok nyílnak ée iparosok telepednek meg közöttük. Még jelentősebb táreadalmi jelenség és különbség a két települési típus között, hogy a szőlőbeli lakosoknak nincsenek városi házaik, itthon lakó szüleik, szegény emberek, akik mindenestül a szőlőben élnek. Ez a azőlőbeli lakás még a csemől telepítések előtt az úrbéri rendezés alá sohasem került öregszőlő és Rámán benépesítésével kezdődött. Az Ugyeri telepítés után készült első tárképen az uj parcellákon a 27 dűlőben mér 662 kunyhó - épület van, ezekből 22 a szilárdabb építmény, 21 az I-XIV. dűlő között a városhoz közel. Az 1857.-1 népszámláláskor még nem laknak bennük,de nyilván esek a kunyhók lesznek az ősei a szőlőbeli lakásoknak. Népszámlálási adatok nélkül az 1870-1910 közötti kültelki település irányának ás ütemének jellemzésére két támpontunk van. Az irányát szemléltetően mutatják a tanyai iskolák létesítésének évszámai.Már 1857- ben is a kültelki népesség zöme földhöz kötött zsellér és cseléd, akinek nincsen mődja gyermekeit városon lakó öreg
