Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd kültelki népessége
ettől as Időtől kezdve: földművesek is. A 335 tanyán lakó család közül mindössze 61 a földtulajdonos földműves. As intenzivebb mezőgazdaság nagyobb jövedelmesőaáge lehetővé tette azt, hogy a tulajdonosok közűi sokkal kevesebbnek kellett vállalnia a tanyai élet akkori kényelmetlenségeit, mint 1808-ban. /As összeíró lapokon nincsen rajta a telek nagysága: Így nem tudjuk állítani, hogy csak a szegények vállalták a tanyai életet./ A tanyaházban egyedül lakó dohányos kertész: 19 valamennyien jászklsériek, de voltak jászkieéri dohányosai az Uradalomnak is. Zsellér, cseléd és napszámos 245 család. A mezőgazdaság szerkezetének megváltozására utal az is, hogy az 1808-ban még általános „béres" megjelölés az egéBz összeírásban nem fordul elő. Ugyanakkor az is látszik, hogy felbomlott már a„nagy család" intézménye is! Erdei Ferenc a tanyarendszer második korszakának nevezi a XIX. század második felét a közös legelők felosztása utáni esztendőket. Ennek az időszak kültelki népességének - az 1910-ig tartó negyven esztendőnek - jellemzése ugyanolyan nehéz,mint az általános népességtörténeti volt. Az állami népszámlálás csak 1910-ben veBzl külön az össznépesságből a külterületi lakott helyeket. A negyven esztendő legnagyobb ceglédi eredménye a szőlőkultur a: népességtörténeti szempontból az Ugyer, Kámán, Kistelek, Zöldhalom, öreg- és Hosssu-Csemő - szőlőbeli lakásainak kialakulása. A Kappanhalmi és Kistelkl részeken létesített tanyák ugyan sokban emlékeztetnek a régi szántó - <>;kete - földi tanyákra. A szőlő-konjunktura idején egy ré■ Iuk hamar átalakult szőlő-termelők kültelki házává. Az álta-’tás sem fejlődött rajtuk sohasem olyan mértékben, mint ősi feketeföldi tanyákon. Itt az állattartás a XIX. számásodlk felében is folytatódott - ha a belterjes mezőiság vált is elsődlegessé. Még a 25.000 léptékű térképen 1 kivehető, ho~y a feketeföldi tanyaházak körül m nd<-74
