Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd kültelki népessége
73 béres, hanem a* egész család kinn lakik. A század elején a tanya gazdálkodási forma, munkahely, szolgálati, készenléti lakás. Az ötvenes évek tanyája nem gazdálkodási módszer, hanem életforma, otthon. Az összeírásban először szerepel az Uradalom népessége: 1848-ig szinte „város a városban" terület volt, amelyet minden összeírásból kihagytak, még a városban levő házainak sem volt száma! A 9 majorban 43 család lakott 208 lélekBzámmal. A „puszta részen" és Csemőben - a Festi úttól délre fekvő birtokon mindössze 4 család, 25 ember. A lakott tanyaházakban 55 magányos cseléd és 335 család él.A lakott házak száma tehát összesen 390 - valójában k ev e s e b b, mint 1808-ban az állattartó tanyás gazdálkodás idején! Egyetlen bérlő van uradalmi területen - házában 11 lélekkel. Idegenből való. A családok lélekezáma általában 4 - 6,de szép számmal vannak népes 7-8, sőt 9 lelkes család is. A 335 család lélekszáma összesen 1567. Egy házra nem egészen ö t lélek jut. Mindent összevéve a tanyás területen az Uradalommal együtt 1841 lélek él. Az előző esztendő össznépessége 16.944:százalékban az össznépesség 1 o - 1 1 %-a a volt kültelki lakos. Mivel nem több a tanyás gazdaságok száma - nem több a kültelki felnőtt lakosság száma sem. Az 1848. jobbágyfelszabadítás legnagyobb gazdasági vívmánya a közlegelők felosztása még nem valósult meg, hiszen az „úrbéri barátságos egység" a város és Uradalom között csak 1859-ben készült el és 1863-ban nyert végleges jóváhagyást. A lakosság társadalmi rétegeződése a belterjes mezőgazdaság kiépülésére kiutat: nem magányos állatgondozó béresek, hanem házas zsellérek és kertészek, napszámosok élnek a tanyákon. Családjukkal együtt élnek a tanyákon a most már földtulajdonos egykori jobbágyok -
