Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város határa és földje
13 la határjel Kappanhalma 116 m, az ugyancsak határjel Sashalom - régebben Sasfészek,Gyurka domb - pedig 144 m. Az éppen 50 esztendővel ezelőtt forgalomnak átadott cegléd-csemőhantházi vasút 20 km-es útvonala 36 méter emelkedővel ér a végállomásra. /Hantházának a ceglédi vasútállomástól való távolsága légvonalban jóval kevesebb 20 km-nél!/ A mellékelt geológiai térkép adatai szerint a város őbí szántóterülete északra - szinte pontosan a budapest-szolnoki vasúttól északra - fekszik a részben tiszta, részben agyagos lösz-háton. A laposabb részeken gyakori a mindmáig legelőül szolgáló sziktalaj. A diluviális felszint a várostól délre homok borítja. Az altalaj szintén különféle homok- és agyagrétegek váltakozása.Ezt a sok homokot és agyagot az Alföldet hajdan boritó Pannoniai-tengerbe ömlő folyók hordták le az Alföldet környező hegyvidékről. A város délnyugati szélén, a Gerje-árok mentén homokkőrétegek fordulnak elő a negyedkori rétegben, és helyenként a felszínre is felbukkan egy-egy tömzs. Szénsavas mésszel összeragasztott homok ez, amelyet a nép - gyepkő, sárkő, lukacsoe szerkezete a darázsfészekre emlékeztetvén - darázskő néven ismer.Ebből épült a Szőkehalmi Kísérleti Gazdaság régi épülete, sőt 1816-ban a tiszakécskei templom építéséhez is Ceglédről szállítottak 300 öl követ.Kontz Mihály és Vincze Pál egykori kővágókat név szerint is ismerjük. Az egykor Ceglédhez tartozó Besnyő pusztán is volt kőbánya. A város középkori gazdasági térképét csak nagy vonásokban tudjuk megrajzolni. Az 1368. évi határjárásnak semmilyen utalása sincsen a bejárt terület gazdasági minémUségéről /egyedül a Kappanhalma alatti erdőről tesz említést/. Az ősi szántók bizonyosan a vadvizektől mentes Ceglédbercel-Tápiószentmárton felé eső - most XIV.kerület - magasabb fekvésű részeken lehettek. A rétek és kaszálók - a Nyársapátiakkal folytatott határvillongások tanúsága szerint - a középkorban is a várostól kelet-délkeleti irányban a Tófű dűlő környékén voltak.^8^ Bizonyos, hogy az
