Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város határa és földje
akkor még szabályozatlan Krakó és Perje mentén le csak legelők lehettek.Amikor a lakosság számának rohamos növekedése miatt a várostól északra fekvő közlegelők egy részét szántóvá alakították - ezek lettek a szegényebb gazdák fért á- 1 y o s-negyedtelkes-földjei -, volt esztendő, amikor 1399 hold föld vetetlen maradt a szabályozatlan vadvizek miatt. A vadvizek levezetésére és igy a hasznosítható terület nagyobbitására a XVIII, századtól kezdve van adatunk. Balogh István törteli birtokos 1730-ban követeli, hogy „az Abony felül való Folyó árkot nyissák ki, az uj árkot pedig hányják be."^®^ Követelése azt mutatja,hogy a Perje és Krakó alsó kifolyását már ebben az időben szabályozták. Már 1756-ban volt csatorna a Cegléd és Félegyházi-Szelei vitás határrész között is Átalszékben.1820-ban pedig Irsa községgel tárgyaltak kanális ásás ügyében.Valószínű, hogy az írsóhoz tartozó Mikebudát is érintő U J árokról lehetett szó. A XIX.század utolsó éveiben pedig a Kisteleki puszta víztelenítéséről maradt fenn terv a városi levéltárban. A mai Vett u t mentén vezetett volna a csatorna. A szántó- és legelőterület arányénak alakulásában elsősorban a népességi viszonyok alakulása, a bevándorlás miatt rohamosan növekvő lélekszám volt a döntő tényező. 1715-ből a megyei Jelentésben azt olvassuk, hogy 144 Jobbágy 2214 hold szántóföldet, 637 hold legelőt és 521 hold szőlőt müveit.A Jelentés szerint az összes földet nem tudják megművelni szerő hiánya miat t.*^/ Ugyanitt az is olvasható, hogy a vetés két-hóromszoros termést ad. Bizonyos az is, hogy csak az ősi, tanyai szántók egy részét fogták művelés alá, mert a határ Jellemzésénél a leirás szerint a város „földje termékeny, részben f e k et e homok, részben fekete föl d.”^^ /Az ősi, tanyai szántókat a város határának Ceglédbercel-Tápiószentmórton felőli részén ma is „feketének" hivják!/ 14
