Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város határa és földje
9 fordult és ugyancsak jő darabon haladva őrt Szeghalom hegyig, amely as okmány eserint kelet felől T ő B s e g falu földjével volt határos. Innen tovább délnek Fekete halom volt a következő határjel. Nyugat felé haladva, a Ceglédről Tisza felé - nyilván a Jenői nagyrév felé - vezető nagy útra értek. Ezen az utón nyugat felé haladva Szent László halma következett. Szent László halmától jó darabon nyugat felé egy száraz tölgyfa a következő méta, aztán Ismét nyugatnak Kappanhalma. Ez alatt feküdt a már akkor „három város" - Cegléd, Kőrös, Kecskemét - közösen használt tölgyerdeje, ami körül a XIV. század végétől kezdve annyi vita volt.40// Innen visszaértek Szárhomokra,ahonnan a határjárás indult. Bizonyos, hogy ezt a hatalmas területet.amely Cegléd és Ceglédberoel mai határán kívül Tápiószőlős és Újszilvás déli részét, Tápiógyörgye és Ujssász határát egészében, Abonyt és az akkor még kunok nem lakta Karát és a későbbi Nyársapátot, a kőijJJsi Csemőt Is magába foglalta - a ceglédi királyi Jobbágyok ténylegesen használatba venni nem tudták. A Külső Hegyesi birtokra nézve oklevelesen igazolt,hogy lakatlan volt. Ezért nem is kísérelték meg, hogy Ismételten és eredményesen tiltakozzanak ténylegesen használatba nem vett egykor királyi tulajdonban levő birtokaik eladományozása ellen. Amikor azonban a török hódoltság alatt a környék alig egy századig birtokos nemessége földjét elhagyni kényszerült, a ceglédi polgárok ismét birtokukba vették a környék egykoron ceglédi királyi uradalom távolabbi részelt. A ceglédiek észak felé Berlvceikig és Félegyházáig - az 1701. évi uj határjárás alapján - 1758-ig birtokolták a mai Táplóssőlős és Tápiószele határának déli részét, éppen az 1368. évi határkijelölésre hivatkozva.41^ A Tápiószeláre visszatért Dobrovlczky családnak azonban - arra hivatkozva, hogy a ceglédiek csak a török alatt foglalták el e határréezeket - sikerült a máig meglevő határt a megyével kijelöltetnie. Pedig
