Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében

a President és Lukulus, mint exportra igen alkalmas fajták említhetők fel. Ugyanitt látjuk az ugorka, sárgarépa, stb. szántóföldi táblákban való ter­melését is, amivel különben Nagykőrös, Kecské­mé t és más megyei városok szomszédságában lévő községeinknél is már találkozunk. Ügy a termelésre, mint értékesítési piacra nézve vezető helyeink: Kecs­kemét, amelynek piacáról az 1936-ik évben zöld­borsóból 12, zöldbabból 10, ugorkából 331. zöldpapriká­ból 27, paradicsomból 35, szőlőből 131, dinnyéből 20, és Nagykőrös, ahonnan salátából 75.6, zöldbabból 17.9, ugorkából 71, zöldpaprikából 17, paradicsomból 234 vágón szállíttatott kül- és belföldre, nem számítva itt azt a mennyiséget, amit a helyi konzervgyárak mintegy 429 vágón mennyiségben feldolgozásra átvet­tek. Üjabb időkben a fűszerpaprika termelésünk is mind nagyobb lendületet vesz. Ebben a tekintetben kiemelkedő helyeink: Cegléd, Ráckeve, Tököl, Kiskunfélegyháza és Ujkécske. A paprika exportálására a kamara szövetkezetbe tömörítette a ter­melőket s ennek révén nyertünk tiszta képet arra, hogy megyénkből évenként 100 vágón kerül exportra. Erdőgazdaságaink. A legnagyobb részben török hódoltsági időkben kiirtott erdőségeink helyét igen vontatottan pótolta népünk, míglen az 1923. évi XIX-ik, úgynevezett alföldi erdősítési törvény kötelező erővel lendítette fel várme­gyénk fásítását. Az alföldi tanyavilág és az arra alkal­mas területeknek erdei csemetékkel való telepítése érdekében a kecskeméti kamara 15 éves fennállása óta erőteljes kezekkel dolgozott közre s ennek tulajdonít­ható, hogy eddig cirka 30 és félmillió erdei suháng és csemete lett már elültetve, amivel hasznavehetetlen területeink hasznosítása intenzíven indult. Hogy mi­képen oszlanak meg fanemek szerint és területi nagyságban az erdők, arranézve a kecskeméti kamara adatai az alábbi kimutatást szolgáltatják: Tölgy erdő: 47.965, bükk és akác 409.928, fenyő 6771, véderdő 1281 kát. hold. Ezekből futóhomokon áll: 134.415 kát. hold, aminek 90 °/o-át akácerdőség képezi. Ezek az erdőségek adnak erős támpontot a vármegye méhészetének, illetve méztermelésének és az akácerdők­nek tulajdonítható az, hogy hazánk területén Pestvár­megye az a terület, ahol a legkevesebb méhállománnyal és legkevesebb méhésszel a legtöbb és legelitebb, úgy­nevezett akácmézet termeljük. Amennyiben e tanul­mány megszabott kerete megengedi, későbben a méhé­szeti viszonyok ismertetésére is kitérünk. Erdőségeink vadakban bővelkednek. Mindenütt honos az őz, a gödöl­lői hegyvidéken a vaddisznó és szarvas. A sík terüle­teken nyúl, fogoly, fáczán, róka; mocsaras vadvizes területeinken a vízivadak, Nagykőrösnek Pótharaszt­­pusztai 8000 kát. hold erdőségeiben a dámvad fordul elő, ha nem is nagyon bőséges, de mindenesetre kielé­gítő mértékben. Legújabb időkben a vadállomány gon­dozása is beindult. A vadkártételek megelőzése érdeké­ben azonban intézményes lépések és intézkedések meg­tétele halasztást nem tűr. A vadászbérletek kát. hol­danként 28.5 fillért jövedelmeznek. Legnagyobb haszon­bért Szigetújfalu mutatja fel 1.91 P-vel. A legkisebbet Prónayfalva 3 fillérrel. Nagyobb haszonbérletet kapnak Pécel (1.59), Budakeszi (1.06), Soroksár (1.05), Vác­­duka (1.— P). Állattenyésztés. Állattenyésztésünk számarányai nem ütik meg a kívánt mértéket. A világháború és az ezt követő másfél­évtizedes gazdasági háború alatt állatállományunk szám­belileg és minőségileg egyaránt csökkent. Helyreállí­tása az általános gazdasági elszegényedés következ­tében lassan haladhat előre. Gazdáinknak még igen Készülnek a világhírű kalocsai csipkék, 73

Next

/
Thumbnails
Contents