Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében

nagy heroikus építőmunkára van szüksége, hogy állattenyésztésünket régi fényébe visszaállíthassák. A közép és nagybirtokosok a sajáttenyésztéseknél dicséretes eredményeket mutatnak már fel, a kisgazdáknál és törpebirtokosoknál azonban az említett okokból a számos állat nem aránylik birtokolt területeikhez. Ezt a visszás képet azonnal megtaláljuk, ha a közreadott statisztikai adatokat a mívelés alatt lévő mezőgazdasági területhez arányítjuk.

Pl. szarvasmarhákból vármegyénk területén magyarmarha: 13.807 drb, nyugati pirostarka 146.030, borzderesből 2190, egyéb fajta 9531, bivaly 411, összesen 171.962 darab.

Lovaknál: melegvérű 105.387 drb. hidegvérű 15.404, összesen 120.791 darab. A mezőgazdasági művelés alatt álló területünk pedig 2.252.579 kát. hold. A szarvasmarha és lovak 292.753 összszámából levonva az 1602 közép és nagy gazdaság állatállományára az összállomány 40 °/o át, a kis- és törpegazdák kezén hozzávetőlegesen 175.652 szarvasmarhát és lovat találunk.

Állattenyésztésünk helyzetén kíván segíteni a vármegye akkor, amikor évenkint 60.000 pengőnél nagyobb összeggel segélyezi a kisgazdákból álló községeket tenyészbikák beszerzésében és legújabban a vármegye tenyészló bizottsága is elkezdte tevékenységét, amikor az egymástól távoleső fedeztetési állomások közé a megszabott tenyészirányzattal újabb ménlóállomásokat létesít.

Egybevetve továbbá az állat és szántóföld arányait, leszögezhetjük, hogy Kecskeméten 4.32 kát. holdra, a vármegye többi részében 3.69 kát. holdra esik 1 drb. számos állat. Kisgazdáknál egyes járásokban 5—6 kát. holdra számíthatunk 1 számos állatot.

Tehenészetünk száma és minősége az utóbbi időkben rohamosan javul. A javító anyag beszerzési forrása Dunántúl vidéke és hajtóeszköze az utóbbi években mind több és több tejszövetkezet, amibe beszervezkedve főképen kisgazda népünk tejből elismerésre méltó havi összegeket kap. Mezőgazdaságunk eminens érdekszolgálata a kisgazdák kezén lévő anyag javítása, tenyészkörzetekbe való osztás és a törzskönyvezés megindítása.

Amíg a Dunántúlról hozzánk származott pirostarka szarvasmarhák számuknál fogva a legnagyobb s egyúttal legértékesebb tenyészanyagot nyújtják, addig találkozunk vármegyénk területén a közép- és nagygazdaságokban telivér szimentáli, borzderes és ősmagyar fajták tiszta tenyészetével is.

A lótenyésztésben az angol félvér és a Nónius fajták, kevésbé az arab telivér és félvér, továbbá csökkentve a gidrán és lipizzai vezetnek. Legjobb lótenyésztési helyeink Pestmegye északi része, Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd tanyavilága és A b o n y környéke.

Sertésállományunk túlnyomó száma mangalica fajtájú. Zsírsertésből 271.180, míg a hússertésből 51.167

darabunk volt az 1936-ik évben. A hússertések a zsírsertéseknek mintegy 20 °/o-át teszik ki. Kisgazdák birtokában inkább zsír- és kevert fajták vannak.

A juhtenyésztés sok kívánni valót hagy hátra, úgy a gyapjú, mint a tejtermelést illetőleg. Vármegyénk népies juhtenyésztésében a racka, cigája, friz és merinó vegyesen és igen keverten mutatkoznak és valóban itt az ideje az össze-visszaság megszüntetésének egy meghatározott irány megszabásával. Innen van az, hogy gyapjúnk értéktelenebb az ország más vidékein termelt gyapjaknál. Hústermelésünk a lehető legminimálisabb. Állományunk száma rövid gyapjasból 122.471 drb, a hosszú gyapjasból 3.336 drb, összesen: 126.007 drb.

Baromfitenyésztésünk a legutolsó összeírás szerint a következő: Tyúkból 3,219.052, pulykából 195.874, libából 662.032, kacsából 447.170, galambból 163.542 drb. A hivatalos statisztikai adatoknál 10 °/o-kal számolhatunk többet így az egész baromfiállomány 6.318 millió P értéket képviselhet. A népies tenyésztők megközelítően sem aknázzák ki az ebből származható és megkövetelhető jövedelmeket. Városok közelében az értékesítés lehetőségei jobbak. Nagy piacaink: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Monor, Lajosmizse, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Kiskunmajsa, Jászszentlászló. Az itt piacra kerülő baromfiaknál megállapítható az egyöntetűbb és minőségre való törekvés. A távoli tenyésztés értékesítésére a Hangya hat igen előnyösen. Fejlettebb kultúrákat látunk az államilag ellenőrzött baromfitelepek közvetlen szomszédságában. Nagy kár, hogy ezek a telepek nem karolták fel a kivitel szempontjából annyira fontos magyarfajta baromfiak tenyésztését. Falusi és tanyai tenyészetek jövedelmezőségének megállapításánál a mai takarmányárak és értékesítési viszonyok figyelembevételével kétféle haszonmérve állapítható meg. A nem kizárólag gabonával és tengerivel takarmányozott tyúkoknál az évi tojáshozamot 120 tojás hozamban állapíthatjuk meg, ami 2.35 P tiszta nyereséget jelent. Sajnos ilyen tenyésztő gazda kivételszámba megy. A legnagyobb tömeg a célnak nem megfelelően, télen elhizlalja baromfiait. így az átlagos jövedelmet kisgazdáinknál 1.08 P- nél többre nem számíthajuk. A követendő tenyészirány a váci és aszódi járás kivételével a vármegye legnagyobb részén a fehérmagyar fajta. A kivételt képező két járásban a kendermagos fajtákat is lehet, sőt kell tenyészteni.

Libáknál és kacsáknál a fehér tollazatú, pulykáknál a bronztollazatú kékes-gyöngyösek a vármegye legjobb fajtái. Országos érdekek követelik a baromfitenyésztés fokozását, mert a kiviteleknél a belőle származó haszon a búza értékével csaknem egyenrangú.

Vármegyénkben előfordulnak és önálló tenyészetek vannak: Tyúkokból: Fehér leghorn, fehér kopasznyakú, sárga magyar parlagi, fehér búbos hollandi sussex, fekete minorka, Rhode Izland red., Plimuth, Ezüst Wyandotte, fehér Wyandotte, fehér orpington, sárga

74