Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében

Kunszentmiklósi járásban a keleti részen barna mezőségi homok szódás, szikes és futóhomokkal, Kunszentmikló s-F iilöpszállás között és körül barna mezőségi talaj kötött réti agyaggal mészszegény, szódás, laza szikkel fordulnak elő.

Monori járásban: Ve esés vidék barna, erdei talaj, laza homok és vályog jelleggel, délre és északra mezőségi és futóhomokkal bír.

Nagykátai járás: Kötöttebb szerkezetű barna földek tarkítva szikes, szódás talajokkal. N agykát á t ó 1 északra sötétbarna mezőségi, Tápiószele vidékén pedig réti agyag, mészszegénykilúgozott szódás jelleggel tarkítva mutatkoznak.

Nagykőrös városnál barna mezőségi homokot meszes, szódás sziktalajokkal váltakozva látjuk.

Pomázi járás: a pilisi hegyek felé barna, vörös és kövecses, délre fakószürke rendzinák, a Duna mentén öntéstalajokkal bír.

Ráckevei járás: a Duna mellett öntéses, Csepel szigetnél barna mezőségi homok, déli részén barna mezőségi talaját kötött mészszegény, szikestalajok tarkítják.

Rákospalota m. város határa csaknem teljesen homok.

Szentendre m. város határa kötött erdei barna talaj.

Váczi járás. A város határa fekete agyagos, — keletre homok. A járás a Duna vonalán öntéses, barna mezőségi homok, keletre fakószürke erdei származású és délre laza, vörös földekkel tarkítva.

A jellegzetesen kidomborodó talajmegoszlások mellett azonban nincs egyetlen községünk a vármegyében, ahol a mezőgazdasági terület egy talajnem alá lenne vonható. Nemcsak egy község határa, de magának a kisgazdának 1—5 kát. hold birtoka is olyan változatos képét mutatja a talajmegoszlásoknak, aminek termelési egybehangolása ugyancsak próbára teszi a gazda tudását és erejét.

A mezőgazdasági termelésnek fundamentoma a termőtalaj ismerete. Amíg ezzel közelebbről kisgazdáink tisztában nem lesznek, addig a termelési eredmények labilisek maradnak. Hogy mennyire fontos a község határaiban lévő talajok földtani megvizsgáltatása — bizonyítják a kecskeméti mezőgazdasági kamara talajtani intézetében történt megállapítások, mely szerint pl. a Cegléd feletti homoknál 1934-ben foszforigényesnek 92 °/o, 1937-ben 94 °/o, káli igényesnek 1934-ben 42.8 °/o és 1937-ben 45 °/o, mész igényesnek 1934-ben 25 °/o és 1937-ben 15 °/o találtatott. Ezzel szemben ugyanott a kötött talajoknál foszfor igényes volt 1934-ben 87.5 %, 1937-ben 88.6 %. Káli igényes volt 1934-ben 27.5 %, 1937-ben pedig 28.9 °/o és mészigényes volt 1934-ben 22.9 °/o 1937-ben pedig 13 °/o.

Megközelítő adatokat látunk a Cégié d-K i skunfélegyháza közötti homokon, ahol különösen a káli és mész igényes talajoknál mutatkozik nagy

eltérés, de érdekesek pl. a Ka lőcs a-K u n szentin i k 1 ó s környéki kötött talajok vizsgálati eredményei, ahol foszforigényesnek 1934-ben 86.8 °/o, 1937-ben 86.5 °/o, káliigényesnek 1934-ben 16.2 °/o, 1937-ben

16.8 %>, mész igényesnek pedig 1934-ben csak 1.4 %> és 1937-ben szintén 1.4°/o találtatott. A Kiskunfélegyháza alatti homokból foszforigényes 90.4 %, káliigényes 49.6 °/o, míg mészben 8.4 °/o. A kecskeméti talajokból: Foszforéhes 87.1 °/o, kálira éhes 34.3% és mész igényes 2.7 %. Ezzel szemben ugyanott a homoktalajokból foszforéhes 91.9 °/o, kálira éhes 35 °/o, míg mészben szegény 2.5°/o.

Sajnos, hogy vármegyénk többi vidékeiről megvizsgált talajok °/o-os arányszámaival nem találkozunk, mert kisgazdáink a gyakran elhangzó propagandával szemben is tartózkodóak maradtak, pedig világos, hogy ezen adatok nélkül okszerű termelést, célszerű eljárást a mezőgazdálkodásban el se képzelhetünk. Erre vezethető vissza, hogy kisgazdáink legtöbb esetben nem helyesen alkalmazzák a műtrágyákat s a műtrágyák propaganda füzetei útján induló kisgazdák legtöbb esetben csalódással térnek napirendre a kérdések felett. Felette szükséges tehát, hogy az összes gazdakörökben a hozzájuk tartozó birtokparcellák megvizsgált mintáinak adatai könnyen áttekinthető táblázatokban a gazdaszemek előtt legyenek, hogy a gazda számításokkal dolgozhasson s tudja, hogy a földjébe vetett növényre minő és milyen mennyiségű tápanyagokat adjon vissza.

Szükségesnek tartom felemlíteni, hogy vármegyénkben korlátolt forgalmú birtokok is vannak, melyekből hitbizomány 36.828 kát. hold; egyházi 98.499 kát. hold; községi (legnagyobb részben közlegelő) 148.302 kát. hold; közbirtokossági 72.027 kát., hold; kincstári, nagyobbrészben a Szentkorona tulajdona 58.075 kát. hold; a m. kir. vallás- és tanulmányi alapítványi birtok 12.933 kát. hold és egyéb hasonló kötöttségű 42.941 kát. hold, összesen 469.665 kát. hold, melyek részben saját kezelésben, részben feles-harmados részes műveléssel állanak a termelés szolgálatában.

Égalji és csapadék viszonyok hatása a mezőgazdaságra.

Gödöllőről a m. kir. burgonyatelepen vezetett 10 évi csapadékátlag, valamint Kecskeméten a 30 éves csapadékátlag táblázatos kimutatása élénk fényt vet arra a szomorú, éghajlatában túlnyomóan száraz és csapadékban szegény viszonyokra, melyek égalj és csapadékelosztás tekintetében vármegyénk mezőgazdaságát állandóan hátrányosan befolyásolják. A vármegye gazdáinak küzdelme a többi vármegyékhez viszonyítva épen ezek miatt hatványozottan nagyobb. Az őszi és tavaszi harmatképződések csak a völgyekben kielégítőbbek, az alföldi részeken szegényesek. A homokos vidékek talajai a szegényes csapadék következtében nyáron áttüzesednek, a vizet a

64