Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
amelyik pillanatban a török hódoltság megszűnt, a vármegye területe felszabadult a hódoltság alól, minden fennakadás nélkül megkezdhette a vármegye a működését a visszahódított területen minden zökkenő nélkül, igazolásául és bizonyítékául annak a hatalmas életerőnek, amely a magyar közjognak és alkotmánynak ebben a páratlan alkotásában munkálkodott a magyar nemzet fennmaradására. A török uralom alatt a megye élete politikai eseményekben nem bővelkedett, mert hiszen a menekült és terület nélküli megye nem is fejthetett ki oly tevékenységet, amellyel politikai események alakulásába befolyhatott volna. Minthogy a török hódoltsági részeken a protestantizmus elég kedvező talajra talált, a megye többsége is az új hithez tartozott és mint ilyen, hozzácsatlakozhatott azokhoz a megyékhez, amelyek Bocskai István és Bethlen Gábor mozgalmait erősen támogatták. Bár politikai szempontból eseménytelennek látszik, mégis e korszak jelentős a megye önkormányzati fejlődését illetőleg. Ugyanis ebben a korszakban kezdenek feltünedezni a nemesi önkormányzati vármegye szervei, az alispánok. Mint már részletesen kifejtettük, megyénknek nem voltak királyainktól kinevezett főispánjai és így ezeknek helyetteseit, az alispánokat sem találjuk meg megyénkben. Megyénk főispánjai a nádorok voltak, akiket nem alispánok helyettesítettek. A hódoltság bekövetkeztével, amikor idegenbe költözik a megye, akkor kezd a többihez hasonlóan kialakulni autonom nemesi megyei szervezete és lesznek alispánjai. A legelső ismert alispánja 1630- ból Bádai András. Ugyancsak ehhez a korszakhoz fűződik megyénk címeres pecsétjének a használata is. A megyék kiadványait a mohácsi vészt megelőzően a négy szolgabíró látta el pecsétjével, előbb csak egymagukban, utóbb az alispánnal együtt. Ferdinánd alatt rendeli el az ’1550. évi 62. t.-c. a különálló megyei pecsét használatát. Pest vármegye 1659-ben utasítja az országgyűlésre küldött követeit, hogy a megyei pecsétre címert eszközöljenek ki; ezt az 1659. évi 76. t.-c.-ben a megye meg is kapja. Címere: sziklahegy tetején álló oroszlán, jobblábával aranykoronát, bal lábával aranyalmát tart. Az első megyei pecsét az adományozás idejebeli főispán nevét is magán viselte köriratában, amely teljes egészében így hangzott: FRANCISCUS WESSELÉNY PALAT. 1659. SIGILLUM COMITATUUM PEST-PILIS-SOLT. Ugyanezt a pecsétet és címert, de más fölírattal III. Károly király 1733-ban szintén jóváhagyta. A török hódoltság legvégén lezajlott országos politikai események közül a Wesselényi-féle összeesküvés alkalmával vármegyénk hozzácsatlakozott a felvidéki tizenhárom vármegyével együtt Wesselényiék mozgalmához, de látván a küzdelem meddő voltát, vármegyénk visszatért a király hűségére. Thököly Imre szabadságharca nagyon érzékeny veszteséget okozott vármegyénknek. Thököly felkelésével szemben a vármegye jóindulatú semlegességet tanúsított. Nyíltan nem csatlakozott Thököly párjához, de azért anyagilag támogatta a mozgalmat. Az elején sikertelen fölkelés a török hathatós támogatásával utóbb erőteljesebbé válik és Thököly Imre egymásután foglalja el a felvidéki vármegyéket és erősen fenyegeti a király uralmát. 1682-ben egymásután hódoltatja be Thököly Imre Kassát, Eperjest, Lőcsét és a többi várakat s a felvidéknek ezen a részén már csak Fülek vára volt a király kezén, ahol akkor Pest- Pilis-Solt vármegye székelt. Az év augusztusában Thököly Imre Füleket is megostromolta és hoszszantartó erős ellenállás után tudta csak azt elfoglalni. Pótolhatatlan veszteség érte az ostrom alkalmából vármegyénket. A füleki várban levő levéltára és az abban levő iratok az ostrom alkalmával támadt tűzben teljesen elpusztultak, úgy, hogy a vármegye jegyzőjének csak néhány jegyzőkönyvet sikerült megmentenie és maga a vármegye is hajléktalanná lesz. így tehát kényszerbujdosása utolsó éveiben hasonló sorsra jutott a vármegye, miként török hódoltság alatt levő területe: mindene elpusztult, hogy semmiféle emléke se maradjon az utókor számára. A török hódoltság megszűnése utáni kor. Rákóczy szabadságharca. Thököly Imre szabadságharcának leverése és Bécsnek a megszálló török had ostroma alól való felmentése után kedvező körülmények között megindult az ország egyes részeinek felszabadítása a török iga alól. 1684 nyarán, amikor a török Bécs alól visszavonul, Károly főherceg üldözőbe veszi a törököt és ekkor sikerül felszabadítani a vármegye területének első helységét, Yisegrádot. Alig pár nappal Visegrádnak sikeres ostroma után visszafoglalja Vácot és három nappal Vác bevétele után, másfél százados megszállás után Pest is újra a magyarság birtokába kerül. A vármegye és illetőleg az ország területének ezekkel a visszafoglalásokkal kezdődő felszabadítása azonban roppant súlyos terheket ró a vármegyére. Területének alig parányi részét nyerte még viszsza, de azért a hadsereg élelmezésére és fenntartására oly terheket rónak rá a császári seregek hadvezérei, hogy a vármegye, amelynek területe a legnagyobb részében még török uralom alatt állott, képtelen volt eleget tenni ezeknek- A vármegye 52
