Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
köztisztaság, a közrend és a közegészség ügyének a kiküldött bizottság jelentései figyelembe vételével való megjavítására. A város törzsvagyona is mind erősebben gyarapodott. Házvásárlások és egyéb ingatlanok vétele többszázezer koronával növelte a városi vagyont. Újpest erőteljes anyagi és kultúrális fejlődését ismerte el a „Polgármesterek Országos Egyesületéinek ama határozata, melynek alapján 1909-ben az egyesület közgyűlését Újpestre hívták össze. A várost a fellendülés eme periódusában érte a világháború. Újpestnek a világháború előtti gazdasági életét vizsgálva kitűnik, hogy a lakosság zöme, már a város keletkezése óta kereskedőkből és iparosokból került ki. E községben, ellentétben a többi magyar ipari foglalkozású helységekkel, sohasem voltak céhek. Ez az oka annak, hogy az iparosok száma folytonosan növekedett, mint hogy a céh-rendszer kötöttsége nem állított korlátokat a különféle szakmák terjeszkedése elé. Újpest történetének 90 éve alatt szép fejlődésről tesz tanúságot az asztalos-, cipész-, szabó-, hentes- és a pékipar. 1893- ban az ipartestület elhatározta, hogy tagjai hitelszükségleteinek ellátása szempontjából hitelszövetkezetet létesít. E szövetkezet 1900-ban meg is alakult, 1894- ben az asztalosok nyersanyag beszerző szövetkezetei alapítottak. Ugyanebben az évben báró Szterényi József kezdeményezésére állami faipari szakiskolát állítottak fel. Az iparral párhuzamosan természetesen a kereskedelmi forgalom is emelkedett. Az újpesti kereskedelem számára azonban mégsem kínálkozik nagy fejlődési lehetőség, mert Budapest közelsége miatt egyrészt a helyi fogyasztók a fővárosban elégítik ki szükségleteiket, másrészt pedig az idegenforgalom hiánya sem hat serkentőleg a helyi kereskedelem fejlődésére. A városnak több virágzó fogyasztási szövetkezete is van, amelyek a kereskedelmi és ipari élet fellendítését és az anyagi jólét emelkedését sikerrel mozdítják elő. A háború kitörése felforgatta a város életét. Újpest azonkívül, hogy fiai igen nagy számban jelentkeztek katonai szolgálatra, jelentős anyagi áldozatot is hozott az állam megnövekedett költségeinek részbeni magáravállalásával és a hadbavonultak hátramaradottainak támogatásával. Mind az iparosok, mind a többi foglalkozási ágak képviselői pillanatig sem haboztak életüket és vagyonukat a haza védelmére állítani. A háború után Újpest is, miként az egész ország, forradalmi képet öltött. Zavargások azonban egyáltalán nem fordultak elő és a munkásság maga tartotta fenn a városban a közrendét. Az élet- és vagyonbiztonság elleni bűncselekmények, amelyek pedig ekkor az egész országban oly nagy számmal fordultak elő, Újpesten alig szaporodtak e zavaros időkben. Az ellenforradalmi törekvések Újpesten is fellángoltak, de a régi rend végleg csak vitéz nagybányai Horthy Miklós nemzeti hadseregének bevonulásával, a román megszállás megszűnése után, állott helyre. Az 1929. évi XXX. t.-c. végre megyei várossá tette Újpestét is. Újpest törvényhatósági joggal való felruházása egyelőre a város vezetőségének ismételt kísérletei ellenére sem sikerült. A háború utáni események a gazdasági élet irányát új mederbe helyezték. Az októberi forradalmat követő tanácsköztársaság feloszlatta az ipartestületet és az iparosságot kommunista módra akarta megszervezni. Ez a törekvés azonban az újpesti iparosság éles ellenállása miatt kudarcot vallott. A háború utáni konjunktúra a gazdasági életünk normális kereteinek helyreállítása után az újpesti kereskedelmi és ipari életben is élénken éreztette hatását. Külön kell megemlékeznünk Újpest nagyipari üzemeiről. Az itt létesült gyárak főként fővárosi és egyéb származású tőkék befektetésének következtében alakultak, itteni kisipari vállalatokból alig származott nagyipari üzem. Újpest gyárainak száma állandóan növekszik, mert az itteni olcsóbb telkek a vállalkozókat nagyobb üzemek telepítésére késztetik. 1900-ban mindössze 15 húsznál több munkást foglalkoztató vállalat volt Újpesten; ez a szám 1910-ben 41-re, 1920-ban már 48-ra emelkedett. A város egyik legrégibb gyára a Wojfner Gyula és Társa, bőr- és hadfelszerelések gyára, rajta kívül az Egyesült Izzólámpa és villamossági r. t. és a Standard villamossági r. t. is országos hírnévnek örvend. Ezeken felül még több gyár van, amely többezer munkást foglalkoztat és modern telepeivel, munkásjóléti intézményeivel nagymértékben segíti elő a magyar termelés és szociális jólét biztosítását. Űjabban különösen texilgyárak épültek, mert a háború óta többé nem a monarchia ipari vidékei szolgáltatják számunkra a textilárúkat, hanem az azóta megerősödött gyáriparunk látja el az országot e cikkek kel. Országos hírű a „Chinoin“ gyógyszer és vegyészeti gyár és a Mauthner Testvérek itteni bőrgyára. Mindezek a nagyüzemek igen sok gyári munkást foglalkoztatnak. A munkások élete a város történetének fontos részét alkotja. Szervezeteik élénk tevékenységet fejtenek ki és minden téren igyekszenek a munkásérdekeket érvényre juttatni. Ily nagyarányú fejlődés, új kereskedelmi cégek alakulása, gyárak építése és ezáltal munkások letelepedése Újpest lakosságának óriási növekedését eredményezték. Népmozgalmi számok természetesen elsősorban a tényleges szaporodásban mutatnak nagy emelkedést, mert a város népességének gyarapodását az idegenek beköltözése okozta. Az ipari konjunktúra azonban a születések számában is szép emelkedést eredményezett és a kórházak építésével, közegészségügyi és kultúrális intézmények felállításával a halálozások arányát is sikerült leszorítani. Az 1895. évet megelőző időből nem tudjuk megállapítani a bevándorlás nagyságát. Az állami anyakönyvek óta azonban pontos adatok mutatják, hogy a rendkívül rohamos szaporodást 95
