Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

tek eí és házát felgyújtották. Á szabadságharc idején „lefolyt eseményeket az újpestiek egy utca elnevezésé­vel örökítették meg, amennyiben a mai Verbőczy-utcá­­nak, melyet 1888-ban nyitottak, a képviselőtestület egy­hangú hozzájárulásával Szabadság-utca nevet adtak. Az 1848 után következő abszolutisztikus korszak­ban a község elvesztette autonómiáját és az elöljáró­ságot ezidőben a szolgabíró jelölte ki. Ez év novembe­rében Kajtár Ágoston szolgabiró Martinovics Lukácsot jelölte ki bíróvá. Esküdtek voltak Krisztovics János, Steighoffer Jakab, Morigia Vince, Hermann Vencel, Rózsa György, Krisztovics János és Löwy Bernát, tisz­teletbeli esküdtek pedig Blum Ignác és Neumann Izsák. A község elöljáróságának a kiegyezés évében a vármegyéhez intézett beadványa megemlíti, hogy Újpest a Bach-korban is szépen fejlődött, pedig ekkor hazánk szellemi és anyagi életében jelentékeny pangás állott be. Ha Újpest ebben a nyomasztó korban is előrehaladt, mennyivel inkább fejlődnie kell a politikai akadályok elhárítása után. A község már ekkor fejlett ipari tele­pülés volt, lakói főleg külföldi, magyarul alig, vagy egyáltalán nem beszélő gyári munkásokból kerültek ki. 1868 januárjában egy vármegyei jegyzőkönyv Újpestet 4000 lakosú jelentékeny gyártelepülésként említi és megengedi a Í3 esküdtnek 24-re való felemelését, ezen­kívül még néhány olyan jogosítványt is biztosít a va­gyonosodó község számára, amelyet eddig csak kis városoknak állapított meg a törvény. Ezekután Újpest mint nagyközség olyan fejlődési vonalat futott be, amelynek az egész országban alig találjuk párját. Az elöljáróság megválasztása után hoz­zákezdtek újabb intézmények megszervezéséhez. Már 1870-ben kérték az országgyűlést, hogy a községben bíróság felállítását engedélyezze. Ez a kérés azonban csak 20 év múlva teljesült. Ugyanebben az évben fel­emelték a tisztviselők számát is, mert a gyors fejlődés következtében megszaporodott közigazgatási intézkedé­seket az eddigi szervezettel nem lehetett végrehajtani. 1871-ben betöltik a községi orvosi állást. Követ­kező évben már kéri a nagyközség mezővárossá való nyilvánítását. Az ezidőből fennmaradt jegyzőkönyvek jellemző képet nyújtanak Újpest lázasan fejlődő életé­ről. A község szervezetének hiányossága mind több bajt okozott, az elöljáróság tehát többízben próbálkozott új hivatalok szervezésével a zavarokat megszüntetni. Elhatározták a bejelentési hivatal megalkotását, hatá­rozatukra azonban felsőbb jóváhagyás csak 48 év múlva, 1922-ben, érkezett. Új községházát építettek, mert a régi a megnövekedett ügyforgalom miatt ki­csinynek bizonyult. A lakáshiányt házadómentesség adásával igyekeztek csökkenteni, ez az intézkedés azon­ban mégsem eredményezte Újpest házainak szaporodá­sát, mert a bejelentési hivatal létesítésének sorsához hasonlóan ez sem nyert jóváhagyást. Budapest közvetlen közelsége és a környező né­pes községek így Újpest fejlődését is erősen elősegí­tették. Ezért mindjobban jelentkezett a községi köz­­igazgatás elégtelensége miatt az új szervezés szüksége. 1886-ban az elöljáróság kérvényt nyújtott be a belügy­minisztériumhoz, hogy Újpestet a fővároshoz csatolják, de a község képviselőtestülete ellenezte a fővároshoz csatolás tervét, mert ez szerinte sok földbirtokos meg­­károsodását fogja maga után vonni. Ez a terv elesvén, a községnek rendezett tanácsú várossá való átszerve­zését vették fontolóra. Ezt az indítványt a képviselő­­testület is egyhangúlag elfogadta, de Újpest mégis csak 21 év múlva lett város. A-község azonban így is óriási ütemben fejlődött tovább. Az állandó panaszok, az ad­minisztráció zavarai mind nem bizonyultak elegendő­nek, hogy a helység várossá alakításának kérését tel­jesítsék, mindössze annyi történt, hogy az előterjesz­tett panaszok megvizsgálására a vármegye részéről maga az alispán és a főszolgabíró is többízben meg­jelent. Dr. Keleti és Murányi vegyészeti gyár. A község lakosságának hazafiasságát bizonyítja egy képviselőtestületi indítvány, melynek elfogadása után Kossuth Lajoshoz Turin-ba lelkes üdvözlő távira­tot intéztek: „... Neked, Nagy Férfiú, a magyarok jóságos Istenétől boldogságot, áldásteljes hosszú életet kérve és imádva küldi születésed kilencvenedik évfor­dulóján rajongó tiszteletét és leikéből fakadó forró üdvözletét Újpest község képviselőtestülete.“ A Jókai-jubileumon Újpest a jubiláns kiadás elő­fizetésével igyekezett a kultúra iránti szeretetét kifeje­zésre juttatni, ugyanebben az évben megszerezték Kos­suth Lajosnak, a község díszpolgárának iratait 5 pél­dányban. Halálakor a képviselőtestület Kossuth Lajos érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, temetésére küldöttséget menesztett és ravatalára koszorút helye­zett el. Az összes újpesti felekezetek ez alkalommal gyászistentiszteletet tartottak. 1894-ben Újpest a IVolfner-bőrgyárban kiütött nagy tűzvész következtében tetemes anyagi veszteséget szenvedett. Az elöljáróság a kenyerüket vesztett mun­kások megsegítésére különféle szociális intézkedése­ket tett és közbenjárt a vármegyénél és a kormánynál, hogy támogassa a községet ebben a munkájában. 98

Next

/
Thumbnails
Contents