Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
-* Vulkánosság. Azokat a kőzeteket, melyek a föld mélyéből jutnak a külső kéreg rétegei közé vagy a legkülső rétegekre, vulkáni kőzeteknek nevezzük. A helvetien végén területünkön is működnek a vulkánok. Működésük már régebben, még az eocénben kezdődött, amint arra már utaltam. Hogy itt mégis külön foglalkozunk a vulkánossággal, annak külön okai vannak. T. i. most a földtani jelenségek uralkodó tényezőjévé emelkedett a tűzhányók működése. E jelenség oka a hegységek keletkezésével, az üledékeknek a tengervízből való kiemelkedésével kapcsolatos. Mindig, ha kiemelkednek a hegységek, működnek a vulkánok. A hegységek emelkednek, meggyűrődnek és összetörnek. Vetődések keletkeznek s e vetődések, törések mentén, ahol a Föld kérge meglazul, ahol kisebb az ellenállás, ott a mélyből magma nyomul fel; ez így van ma s így volt a múltban is. Vetődési rendszerekről emlékeztünk meg, melyek Kisucavölgytől követhetők. Ekkor hatalmas vetők törték részekre a magyar közbenső tömeget. A részek megsülyedtek a vetők mentén, egyikmásik rög még felszínen maradt, sőt még ma is felszínen van. Ez történt pl. a Gömörszepesi Érchegységgel. Körülötte a törési vonalak mentén feltört a láva. így alakult ki a Magyar Érchegység, a Szentendre—Visegrádi hegység, a Cserhát, a Mátra, a Bükk, az Eperjes—Tokaji hegység vulkáni kőzetekből álló része is. Tovább délfelé a Dunával párhuzamosan haladó törési vonalak egyikén törhetett felszínre a sárszentmiklósi riolit is. E felfogás talán a tektonikai adatokon kívül alátámasztható a pomázi Lajos forrás délnyugati bejáratánál lévő általam felismert helvetien fedőjébe települt riolittufa jelenléte által is. E mellett szól a szentendrei Pismány helvetien rétegei közé települt riolittufa is. A Szentendre—Visegrádi hegység nagy részét, amint térképünk is mutatja, ezek a kőzetek alkotják. E vulkáni kőzet tudományos neve andezit. Az andezit különböző változatai láthatók itt: az amfihol-andezit, biotit-amfibol-andezit és piroxénandezit. E kőzetek vulkáni krátereken vagy teléreken jutottak a felszínre. A felszínre jutott anyag részben mint lávaár ömlött szét, részben, mégpedig nagy részben, mint vulkáni bomba és vulkáni hamu (tufa) került felszínre. Ezek jelenléte arra utal, hogy a vulkánosság itt hatalmas gázkitörések kíséretében ment végbe. Az andezit számos kráterből ömlött ki. Két ilyen krátert ismerünk, pl. a pomázi Bölcsőhegyen. A szentendrei Kapitányhegyet is kráter alkotja, valamint a Dobogókőtől északkeletre mintegy 2 km-re fekvő Bányahegyet is. A Dobogókő nagyobb része konglomerátos és breccsiás amfiból-andezit tufából áll. E hegy Szőkeforrás felőli oldalán közel a völgy aljához az amfibol-andezit is megfigyelhető. Ez egykori lávafolyam maradványának tekinthető. Az andezittelérek közt legszembeötlőbbek a térképünkön is látható Váctól DK felé haladók. (Csöreghegy, Kígyóh., Orögh., Lajosh., Váckishartyántól É-ra és Kisnémeditől É-ra, valamint Szilágyfalútól É-ra.) Ezek ÉNy—DK irányban helyezkednek el s így utalnak a szerkezeti viszonyok és a vulkánosság közti szoros kapcsolatra. Említettem, hogy vannak olyan vulkáni eredetű kőzetek is, melyek a hatalmas mélységből nem jutottak egészen felszínre, hanem megrekedtek a rétegek között. Ha az ilyen kőzetek nagy mélységben vannak, batholit, ha közelebb jutnak a felszínhez, lakkolit jön létre. A vulkánizmusnak ezt a formáját plutonizmusnak nevezzük. A dunabogdányi Csódi hegy kialakiilása is ilyen lakkolit keletkezésre vezethető vissza. (5. ábra.) Csódi hegy A Csódi hegy. Koch A. nyomán. I. a csódi hegy lakkolitja. 1—3 telérek. A Csódi hegyen az eruptív tömeg a felső oligocén felsőbb rétegét már nem törte át, így tehát úgy az oligocén felsőbb rétegei, mint a helvét rétegek boltozatot alkotva a magma felett befedik azt. A lakkolit fedőjében lévő kőzetburok az alulról jövő nyomás folytán meglazult, repedések keletkeztek benne. Ezekbe is behatolt a magma s telérek alakultak ki. Az eső, a fagy kitartó letaroló munkája a mélységben pihenő lakkolitot felszínre hozhatja. A tényleges vulkáni működés befejeztével a vulkáni utóműködés még sokáig tart, így jutnak felszínre a kénes, vasas vagy szénsavas melegvizű források, a büdös szénhidrogénes gázok. A kovasavas meleg forrásokból lerakódik sok kőzet részecskéinek ragasztóanyaga: a kova. Ilyen hőforrások szülte anyag a hárshegyi homokkő kavicsait összeragasztó anyag is. A vulkáni utóműködés nyomai a Csódi hegyen is megfigyelhetők. Itt is feltörtek a kőzet hasadékain a hévforrások, amint azt a hasadékokhan található szép ásványok: desmin, chabasit, analcim is igazolják. 27
