Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai

*

Törtömén.

A vulkánosság még a tortonien elején javában tart. E korszak második felében azonban már a főkitörési ciklus végéhez érkezünk, amint azt abból is látjuk, hogy Visegrád környékén az andezitek s azok tufáira már lajtamész települ. Nagy kiterjedésben jelentkezik ez a képződmény a budafok—tétényi dombságban. Budafoktól Törökbálintig nyomozható, sőt kisebb megszakításokkal még tovább, egészen Érdig követhető. E képződmény rákosi feltárása a legtanulságosabb. Innen kövületek nagy mennyisége kerültek napfényre. Igaz ugyan, hogy a legtöbb életmaradvány megtartási állapota nem a legjobb. Kivételt tesznek az Ostreák, a Pectenek és az Anomiák.

Szinklinálisok Pomáz és környékén.----------------kimutatott szinklinális tengelye.----------------feltételezett szinklinális tengelye.

I—dőlésirányok.

O gáznyomok.

Megemlítettük, hogy a vulkánosság és a szerkezeti viszonyok között szoros kapcsolat van. Vessünk egy pillantást a főképen vulkáni kőzetekből álló Szentendre—Visegrádi hegység szerkezeti viszonyaira.

Mindjárt elöljáróban elmondjuk, hogy a Budai hegységet a Szentendreitől NyÉNy—KDK irányú Pilisvörösvár—Pomáz között követhető törésvonal választja el. Amíg e vonaltól dél felé felszínen van a földtani középkorban kialakult ú. n. alaphegység, addig e vonaltól észak, illetve északkeletre harmadkori üledékeket és harmadkori vulkáni kőzeteket látunk.

E fiatalabb képződményeket vetődések és enyhe ráncok bolygatják meg. Már Koch A. megfigyelte, hogy a pomázi Mesélő hegy rétegei hajlottak. E hegy déli részén a rétegek nagyjából észak felé, a hegy északi részén pedig dél felé dőlnek, ilymódon itt medence (synklinális) alakul ki. E medence tengelye, amint azt Vendl A. megállapította, a Gyopár forrás tájékán keresztül a Holdvilág árok eredete felé halad. E tengely további folytatása Pilis és Dobogókő között is felismerhető.

A szentendrei Pismány domb keleti oldalán déli dűléseket mérve rámutattam a szentendrei kis medence jelenlétére. E medencébe települ a szárazföldi szarmata képződmény. E kis synklinális magyarázza meg, hogy Szentendrén 170—180 m mélységből a felsőoligocén kori rétegekből ártézi víz jut felszínre. E medence tengelye párhuzamosan haladhat az előbb említett medence tengelyével. (6. ábra.)

Látható tehát, hogy területünkön nem csupán a- középkori képződményekben állapítható meg ráncok jelenléte, megvannak azok a fiatalabb képződményekből álló területen is. Mivel e területen az andezitek is meggyűrődtek, e gyűrődések kialakulását egészen fiatal időre kell tenni.

Itt még egy szembeötlő jelenségre kell rámutatnom. Arra nevezetesen, hogy amíg a Buda— Kovácsi hegység területén az antiklinálisok, szinklinálisok tengelyei ÉK—DNy irányokban haladnak, addig a most tárgyalt ráncok tengelyei az ÉNy—DK-i irányt követik. E jelenség avval magyarázható, hogy amíg a Buda—Kovácsi hegységet ráncokba gyűrő erők a Tátra—Fátra övezet és az Erdélyi Havasok irányából hatottak, addig a Szentendrei hegységben látható ráncok az ÉK-i Kárpátok és a Dinaridák egymásra ható nyomása következtében alakultak ki.

Az említett tengelyek kialakulásának ilyetén értelmezése következik abból a geomechanikai szintézisből, melynek Schmidt E. R. több alkalommal hangot adott.

A fiatalkori mozgások jelenlétét egyébként a vetődések is bizonyítják. Az ÉK—DNy irányú hosszvetők a pannon után, az ÉNy—DK irányi! keresztvetők pedig a levantei idő után váltak uralkodóvá. Hosszvetőknek azért hívjuk őket, mivel a hegység terjedési irányában helyezkednek el. A keresztvetők pedig keresztezik ezt az irányt, innen a nevük.

Az említett irányokban már a korábbi korszakokban is voltak elmozdulások, ilymódon amikor e helyen az elmozdulások kialakulásának idejéről szólunk, az ősi vetődések újraéledését állapítjuk meg.

28