Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
A római uralom alatt Ulcisia castra néven egy kisebb katonai tábor állott a mai község helyén. A határában felszínre került leletekből az is kiderül, hogy a tábort a „cohors miliaria nova Severiana Surorum sagittariorum“ lakta. A rómaiak kitakarodása utáni időkből talált sírleletek alapján megállapítható, hogy a VI. és VII. században avarok laktak itt. Találtak ugyanis többek között kengyelvasat, mely a rómaiak előtt ismeretlen eszköz volt és amelyeknek nyomait csak az avar és turk leletekben fedezhetjük fel. Négy évszázad múlva már írott emlékek is beszámolnak a terület történetéről. Egy 1146-ban kelt végrendet tanúsága szerint Szentendre püspöki birtok volt ekkor. De 1318-ban a veszprémi püspök, aki ekkor a helység ura, minden tartozékával együtt elcserélte I. Károlynak két zalamegyei birtokáért, Herendért és Togyonért. Egy 1295-ben kelt okmány arról szól, hogy István pilisi apát bérbeadja a szentendreieknek Békafalutól a veszprémi püspökség birtoka körüli területet évenkint egy finom ezüst márkáért. Szentendre tehát már ekkor bérletekkel igyekezett pótolni gabonatermő földben mutatkozó hiányait. I. Károly királytól a szentendreiek rövid időre megkapták a Buda és Esztergom közötti vámmentességet. E kiváltság azonban a Nyulak szigetén élő apácák jövedelmét csökentette, miért is Károly csakhamar, 1320-ban kelt rendeletével megszüntette a vámmentességet. A pilisi apátság 1578-ban összeírta birtokait és jövedelmeit. Ebben az összeírásban Szentendre (Zent Endre) apátsági birtokként szerepel. A kamarához írt és esküvel erősített tanúságukban Horvát Bertalan és Baranyai Mihály azt állították, hogy Szentendre mindig a Szent Koronához tartozott és nekik arról, hogy valaha is az apátsághoz tartozott volna, egyáltalán nincs tudomásuk. A török hódoltságot Szentendre is megsínylette, mégpedig igen érzékenyen, úgyhogy az 1588-i adóöszszeírásban Szentendre már mindössze 6 portával szerepel. Ez érthető is, mert a súlyos adók, a portyázó csapatok pusztításai és az állandó véráldozatok, amelyek a török uralom alatt Szentendrét is éppen úgy sújtották, mint az egész Buda-környéket, elviselhetetlenek voltak. Ezidőtájt a helység a komáromi várkapitányság birtokába került, mert az egyházi birtokok akkor jórészt átmennek a világi urak és a kincstár birtokába. A várkapitányság 1659-ig volt Szentendre birtokosa. Az apátság azonban nem nyugodott bele birtokainak elfoglalásába és* Füley Tamás II. Ferdinánd királyhoz fordul, hogy az apátság javainak jogtalan elidegenítését semmisítse meg. A király Kolonich Ernő, komáromi várkapitányhoz utasítást küld azzal, hogy nyilatkozzék e kérdésben. Ezzel egy rendkívül hosszú birtokper veszi kezdetét. Közben, 1659-ben Szentendre gróf Zichy István főkapitány birtokába kerül királyi adományozás címén és a családban fiágon öröklődik, sőt megválthatási joggal terhelten leányágon is. A birtokper tovább folyik, míg végre 1712-ben Zenegg György — 86
