Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
Burdigalicn. E tenger üledékei kezdetben anomiás homokot raktak le, később magasabb szintekben a nagy elterjedése Aequipecten praescabriusculus-os homok fejlődött ki. E képződményeket a bennük nagy mennyiségben található kagylók után hívjuk anomiás homoknak és pectenes homoknak. Az anomiás homokról megemlítem, hogy ennek korbeli hovatartozandósága sok vitára adott alkalmat. Minthogy Anomiát tartalmazó homokok a felső oligocénben is előfordulnak, ilyen pl. a csomádi Csonkás anomiás homokköve is- Gyakran előforduló jelenség ez, hogy közel azonos fauna különböző geológiai korokban is fellép. E jelenségnek az az oka, hogy hasonló viszonyok mellett az élőlények is hasonlítanak egymáshoz, mivel a külső tényezők az Élet alakulását, fejlődését messzemenő módon befolyásolják. Megállapítást nyert, hogy a Föld fejlődésének különböző mozzanatai az Élet fejlődésmenetére hatással vannak. Ha a Föld felszínén nem következtek volna be változások, akkor az Élet is változatlan lenne. Ha tehát a különböző korokban hasonló faunát találunk, akkor a kort a rétegtani és az ősföldrajzi viszonyok dötik el. E viszonyok megismerése itt is eldöntötte a kérdést. Területünkön több helyen az anomiás homokot egy keresztrétegzéses, összeálló durva kövületmentes homok helyettesíti. Ez a kifejlődés a csomádi Magashegy felső oligocén magját is körülöleli. Ez a keresztrétegződéses homok élénk tengermozgás mellett szól. Az Aequipecten praescabriusculus-os homok a pesti dombvidék legegyenletesebb arculatú képződménye. Ez Nagymarostól Cinkotáig számos feltárásban követhető, e képződmény anyaga többékevésbé meszes, kavicsos. E képződményből a fóti Somlyóról került elő a legszebb fauna. Annak érzékeltetéséül, hogy az életmaradványok, melyek alapján a földtani rétegek meghatározása történik, mekkora elterjedésűek, megemlítem, hogy az Aequipecten praescabriusculus mai ismereteink szerint a spanyol, a francia, a tiroli, az olasz, az algíri és az egyiptomi burdigalienben élt. A burdigalien tenger nyugati határa a Szentendre—Visegrádi hegység területén Fót, Budapest, Törökbálint vonalában vonható meg. Ebben az időben tehát a Dunántúl legnagyobb része még mindig szárazon állott. Helvetien. Területünk korban következő üledéke, a bryozoás mészkő már a helvetien emelet idejében ülepedett le. Bryozoás mészkőnek azért hívjuk e képződményt, minthogy Bryozoak, apró, zátonyképző moh-állatok jelentős mennyiségben találhatók benne. Zátony faciesről beszélek s így már is kifejeztem, hogy itt sekély tengerrel van dolgunk. Ez a sekély facies olyan élettani feltételeket szabott meg, melyek lehetővé tették a sekélyvizeket kedvelő állatok megjelenését, ugyanakkor azonban területünk északkeleti szomszédságában (Püspökhatvan) már mélyebb volt a tenger. Itt már az ú. n. slir facies alakul ki. Püspökhatvan vidékén már a zátonykedvelő állatok nem éltek. Ezek az adatok is azt igazolják, hogy a külső tényezők jelentősége nagyon is lényeges. Ha még tovább haladunk északkelet felé, már nyomát sem leljük a bryozoás mészkőnek. Ezek az adatok is amellett szólnak, hogy tengerünk, amint arra már rámutattam, északkelet felől nyomult délnyugat felé. Majd később, amikor ez a tenger visszahúzódott, a faciesek is eltolódtak. így állt elő az az eset, hogy pl. Püspökhatvan vidékén, ahol a tenger előnyomulásának idejében slir volt, a visszahúzódás korában megjelenik a korábbi mélyebb üledék fedőjében a bryozoás mészkő. A burdigalien tárgyalásánál említettem, hogy a Dunántúl, mely az eocén végével vált szárazzá, leszámítva Budapest-vidékét, még mindég szárazon áll. Ugyanezt most már nem mondhatjuk el. E korban a helvet tenger tovább jut. Legszélső határát délnyugaton Zalahaláp, Tapolca, Balatonföldvár vidékén vonhatjuk meg. A helvetienben Várpalotán bányászatra alkalmas széntelepek fejlődtek ki. Verőcén is meg van a szén. Itt bányászat is folyt. Megemlékezem még a dömösi szénelőfordulásról is. Ez a szén az andezittufába települ, lehetséges tehát, hogy már a tortonienbe osztható be. E szenet táró bányászattal mívelték 1850 táján. A helvetiennek, noha délnyugat felé való folytatása lépésről lépésre nem nyomozható ki, mégis ezzel a terjedési irányával kell számolnunk. Nevezetesen, amig Várpalotán több 100 m-t tesz ki a helvetien, amint azt Telegdi Roth K. munkájából tudjuk, addig Zalahaláp körül annak vastagságát 10 m körülinek határoztam meg. Vitális I. azt írja, hogy az 556 m mély Pünkösdfürdőt feltáró fúrás nem harántolta a miocént. Ez annál feltűnőbb jelenség, minthogy a szentendrei szigeten megvan e képződmény. Vagy pl. Újpesten a Lapp cég által fúrt kútban 300 m mélységig miocénben haladtak. A pünkösdfürdői miocén hiányának okát latolgatva tektonikus vonal jelenlétére kell gondolni, amint azt Vitális is mondja. Ez a vonal megszabja a Duna irányát is. Már idősb Lóczy L. írja, hogy a Kisuca völgytől vetődések nyalábjai indulnak. Budapesten keresztül Vukovárig követhetők ezek. Itt tehát a Lóczy által említett vetődések egyikéről van szó. 26
