Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
ahol az út mélyen belevágódik a hegyoldalba, a mélyen bevágódott út baloldalán a kis domb DNy-i árok felőli részén szárazföldi csigákat találtam. A Helix (Galactochilus) pomiformis A. Braun és a Neritina fluviatilis L. kerültek innen elő. E csigák is amellett szólnak, hogy a felső oligocénben a területet hol elborította a tenger, hol visszavonult róla; egyébként a partközeli állapot mellett szólnak azok a széncsíkok is, melyek e képződményben több helyen kimutathatók. Ezek a szénnyomok ösztökélték a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T.-t, hogy e területen is kutasson. A vállalat három fúrást mélyesztett az 1922-es években. Az első számú 801 m mély fúrás a pomázi zsidó temető mellett volt, a második 236'88 m mély, ettől körülbelül 700 m-re DNy-ra, a harmadik a Klanác dombon. E fúrások szenet csak nyomokban harántoltak és pedig az első fúró lyukban egy 6 cm-es és egy 5 cm-es, a második számúban csak egy 5 cm-es réteget. E fúrások a szénkutatás szempontjából nem bizonyultak tehát érdemlegesnek, mivel pedig a legmélyebb fúrás 301 m-ig hatolt, a felső oligocén jelentős vastagságát igazolták. A felső oligocén tenger ingadozására vall az is, hogy a pomázi Kőhegy homokbányájában slirszerű képződmény betelepülését figyeltem meg. E képződményből a Schizaster accuminatus Goldf. nevű tüskésbörüt és több vékonyhéjú kagylót gyűjtöttem. A felső oligocén hasonló kifejlődése Csornád, Veresegyháza, Őrszentmiklós, Váchartyán, Vácbattyán, Mogyoród körül is megfigyelhető. E faciesek Nógrád felé is követhetők, amint azt Noszky kimutatta. Mivel e facies a miocénben gyakori, e képződmények korának megítélése sokszor nagy nehézségbe ütközik. A felső oligocén megyénk területén sok helyen tanulmányozható. így pl. a pomázi Holdvilágárokban, a Lajos forrástól D-re az árkokban. A Holdvilágárok a Kiskovácsi puszta ÉNy-i oldalától közel egy km hosszban követhető ÉK-i irányba. Az árok mentén van a 343-as. m. p., ettől kissé DNy-ra az árokban jó feltárás látható, itt sok a kövület. A mélyebb rétegek elegyesviziek, kékes, zöldes, sárgás, homokos agyagból állnak. Ezek fedőjében még néhány év előtt vékony lignitréteg látszott. Ezek az elegyes vizi rétegek 20°-al dőlnek ÉK-felé. E képződményből a következő életmaradványokat gyűjtöttem: Potamides margaritaceus Br. var. calcaratus Grat., Potamides curvicostatus Sand., Potamides plicatus Brug. var. Galeotti Nyst., Turritella turris Bast., Turritella Sandbergeri Mayer var. T. Roth, Buccinum sp., Melanopsis Hantkeni Hofm., Nerita picta Fer., Natica helicina Brocc., Buccinum baccatum Bast., Volutilithes (Athleta) rarispina Lk., Dentalium entalis I., Chenopus sp., Cyrena semistriata Desh., Cyrena Brogniarti Bast., Corbula carinata Duj., Arca diluvii Lmk., Lucina squamosa Lmk., Teliina sp., Lutraria lutraria L. Valamivel a szénkibukkanás előtt szép feltárásban látható e félsós vizi képződmény fedőjében a pectunculusos réteg. Ez kifejezetten tengeri eredetű képződmény. Innen való életmaradványok a következők: Potamides plicatus Brug., Potamides margaritaceus Brocc., Turritella turris Bast., Tiirritella Beyrichi Hofm. var. percarinata Roth., Lucina columbella Lmk. Pectunculus obovatus Lmk. (Ezt ma: Glycimeris obovatus Lmk. névvel jelölik.) Glycimeris pilosus L., Lucina columbella Lmk., Corbula carinata Duj., Ostrea fimbriata Grat. A kékes félsós vizi agyagban hatalmas Ostreakat (Crassostrea crassissima Lk.) találtam. A felsorolt életmaradványokkal azonos fajok Törökbálinton, Nagymarosvidékén és egyebütt területünkön is sokfelé gyűjthetők. Azért soroltuk itt fel e sok őséletmaradványt, hogy példát adjunk arra., milyen sokféle csigakagyló népesítette be területünkön is az egykori tengereket. És éppen ezek az állati maradványok teszik lehetővé az egyes szintek elkülönítését. Sokban hozzájárulnak ezek a.hhoz, hogy a terület fejlődésmenetét végignyomozhassuk. E területét, mely csak úgy mint földünk bármely része élte a maga életét: emelkedett, süllyedt. Ami az egyik korban épült, az megváltozott a rákövetkezőben. Az örökös változások a mai térszín kialakulásához vezettek, amely még mindig változik, minthogy semmi sem lehet változás nélkül való. Miocén. Aquitanien, burdigalien, helvétien, tortonien és sarmatienre osztható fel. Aquitanien. Már a felső oligocén tárgyalásánál megemlékeztünk arról, hogy a tengeri rétegek közé szárazföldi képződmények települnek. A terület kiemelkedő tendenciáját már az említett helyen megállapítottuk. Most a terület teljesen szárazzá válik. Területünkön jól kifejlődtek e képződmények a szentendrei Pecina dombtól északra és keletre. Itt az árok több pontján láthatók ezek és követhetők egészen a Boldog kőfejtőig. Ekkor nemcsak területünk, hanem az ország nagy része is szárazon áll. De változik a világ! A Kárpátok tengerbarázdájából újabb vízmennyiségek nyomulnak az ország belseje felé. A tenger előnyomulása ÉK-en, minthogy a vizek erről törtek be, előbb érezteti hatását, mint vármegyénk területén. De ide is megérkeznek az új vizek, amint azt a burdigálien üledékei igazolják. 25
