Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
és S64 forintot küld a város. A szegedi dorozsmai árvízkatasztrófa alkalmából 892 kenyeret, 578 kg szalonnát, 107 mázsa burgonyát, 27 mázsa lisztet, 76 hl búzát küldtek, 1517 forint készpénzzel megtoldva a halasiak. 1925-ig kisebb-nagyobb adományokat látunk kimutatva évről-évre. A tiszántúli árvízkárosultak 1925-ben 45 millió korona segélyt kapnak Halas városától. A nemzeti ajándékok idején sem marad szűkkeblű a város. Halas város kötelességtudó, hazafias, szorgalmas népe a francia háborúk lezajlása után egyre szaporodott anyagi javakban és általános fejlődésnek indult. Az 1836—37-i népszámlálás adatai szerint a városnak ezidőben 12.013 lakosa volt. Ezek közül rém. kath. 2971, evangélikus 142, református 8824, izraelita 69 és óhitű 7. Az izraelita vallásúak letelepedési engedélye 1796-ban kelt. Az 1847—48. évi törvények alapján Halas városát is önálló képviselőválasztási joggal ruházták fel. 1848 június 13-án Szemere Bertalan belügyminiszter felhívására 4000 nemzetőrt küldött jász-kunság a szerbek megfékezésére. Júliusban már az egész Alvidék forrongásáról hír jön. Augusztus 1-én a halasi nemzetőrök, a kunsági nemzetőrséggel együtt Yerbász alatt megverték a szenttamási szerbeket. Parancsnokuk gróf Zichy Ferenc volt. A szabadságharc alatt mindenütt kitűntek a halasiak, de legfőbb és legemlékezetesebb tettük Szabadka megmentése volt. 1849 elején a szerbek már elfoglalták Hegyest és Feketehegyet, már Szabadkát veszélyeztették, miért is a szorongatott város Halashoz fordult segítségért. A város tanácsa futárok útján értesítette Yadkert, Kiskőrös, Kecel, Kalocsa, Lacháza, Majsa, Félegyháza, Kecskemét, Kunszentmiklós polgárait' Szabadka kétségbeejtő helyzetéről. A halasi városi tanács hívására egymásután érkeztek a pestmegyei községekből a nemzetőrök segélycsapatai Szabadkára. Január 29-én a halasi nemzetőrök Szabadkán termettek, közben Zombor megsegítésére is elküldték egy csapatukat, de Zombort február 11-én kénytelenek voltak feladni a sokszoros túlerő ellenében, így a halasiak minden erejüket Szabadka védelmére összpontosították. Március 5-én a kaponyai csárdánál vívott ütközetben fényes győzelmet arattak, minek eredménye az volt, hogy úgy Szabadkát, mint Halast megmentették az ellenség pusztításaitól. A szabadságharc emlékei között őrzi Halas Rózsa Sándor bandájának rejtegetését is. Rózsa Sándor és rablóbandája ugyanis résztvett a szabadságharc küzdelmeiben, minthogy 1848-ban kegyelemben részesültek. A szabadságharc elfojtása után az osztrák zsandáruralom természetesen halálra kereste őket, mint más bujdosó honvédeket. A nép azonban hazafias kötelességének tartotta Rózsa Sándor embereinek rejtegetését is, tekintve, hogy 48-ban kegyelmet kaptak s a szabadságharcban résztvettek. A császári hadakkal csak a Szabadságharc vége felé jutott érintkezésbe Halas népe. 1849 július 22-én, Soltvadkerten át ért a városba a Haynau seregéhez csatlakozott Bamberg tábornok. A császári had Mélykutra, innen Szabadkára igyekezett ezért Halas polgárságát megkímélte, nem lévén ideje erőszakoskodásokra és követelésekre. 1850-ben volt újra népszámlálás Halason. 12.722 lakost írtak akkor össze. 1855—56 évben, a birtokrendezés alkalmával, a határt négy részre osztották. A felosztott terület ekkor 31.000 kát. holdat tett ki. 1872-ben a rendezett tanácsú városok közé került Kiskunhalas is és 1876 szept. 4-én a várost az 1876 : XXIII. t.-c. alapján a Kiskunsággal együtt Pest vármegyéhez csatolták. Csendélet a Kiskunságon
